| 
| Találatok: 549
Annyi a kérdés, ennyi év után.
Kétségek gyötörnek!
Melyek lassan felemésztik szívem és eszem,
De kitől kérdezzek? Ki ad? Igaz választ. Ennyi év után.
Nehéz az ölelés, főleg úgy utána talán,
Jön is a temetés. Eltemetem apámat, mert nagyon beteg,
tagadja csóróság, de szeme már üveges, tekintete is réveteg,
Kitérő válaszokat ad, már régen beszélt velem, évek számát sem tudom,
De már nem is érdekel. Mert tudom, jön a kaszás, markába röhög,
büszkeségemért nagy árat fizetek, de tisztán szeretek
De kit érdekel, senkit. Az idő csont üregében van a büntetésem,
Hallom már vinnyogását a szemtelen halálnak,
Súgja kérkedő hangon, megint temethetsz, megint szenvedhetsz,
De talán már ez sem érdekel. Remegve lapul meg a lélegzetem
Bús szívem alatt bolondságok, semmit nem jelentő motyogások
Szöknek hiányos fogsorom között, csak motyogok magam elé nézve
Ebből a világból már semmit nem értve, sok éj hamvadt el már a nap tüzében azóta,
mióta apámmal beszéltem,
Igazán soha sem beszéltünk, mert életem során egy-két nap volt,
Amit eltöltött velem, soha nem nevelt, de már nem vetem szemére
Megbocsájtok, hisz szenved eleget
Ítéletet fejére majd Isten mond, az én dolgom talán szeretni,
Vele együtt, bántódásom és büszkeségem is el kell temetni,
De addig is folyton kérdések gyötörnek…