Becskén, Bercelen át sodort a szél,
Vanyarcra hívott a lángoló szenvedély,
Vanyarcon tanultam, sok mindent kaptam,
De sokszor hazugságai is szívembe marnak.

Mit kaptam én tőled, Vanyarc?
Megtanultam, milyen az igazi harc,
Kaptam férjet, gyereket, autót, házat,
Célokat, melyet földedre raktam.

Kaptam álmakat, melyet földeden álmodok,
Célokat, hitet, sok reményt,
Gyönyörű tájképed szívembe rajzoltad,
Festői szépségeddel karjaidba ringatsz.

És mit adtam én neked, Vanyarc?
A szívemet, lelkemet, az életem,
Szerelmem-hitem, céljaim,
Neked adtam álmaim, vágyaim.

Így élek én itt, Vanyarcon,
Ezen a csodaszép kisfalun,
Vannak, akik igazán szeretnek,
És vannak, akik ellenségek lettek,


De ez így van jól, igaz, kis falum?
Bár az én házamhoz macskaköves az út,
De ennyi év után már ez sem bosszant,
Mert tőled annyi szépet és jót kaptam.

Hát ennyi Nógrád megye egy kicsi része,
Magyarországnak talpalatnyi földje,
A világnak ismeretlen pont talán,
De nekem Vanyarc jelent mindent,
Megyét, Országot, Világot, Hazát.