Hangosan süvít a szél,
A fák körül dühösen táncot jár,
Villám karmaival lecsap,
Odaföntről mennydörgés hasít belém.

Hirtelen sötét lett minden,
Mintha valaki odafent haragudna,
Kicsavar fákat, köveket mozgat,
Bennem is pont ilyen a vihar.

Házam ablakából rettegve figyelem,
Látom a vihar nem kegyelmezett,
Eső óriás cseppjei arcomba vernek,
A vihar szelei nagy erővel melleim közé szöktek.

Kitépett belőlem minden nyugalmat,
Csak tombolt és tombolt egész éjen át,
Én féltem, társam testéhez bújtam,
Onnantól már csak bennünk dúlt a vágy.

Nem érdekelt már a vihar mit akar,
Csak egy kézre figyeltem, mely ölelt és eltakart,
Csak a köztünk levő szenvedély számított,
Miközben kint irigyen tombolt a vihar.