Bejelentkezés

Keresés

Kedves ibolya, szerénység szimbóluma,
Szép kikeletnek kedves kis virága.
Illatod betölti az erdőt és mezőt,
Boldog lesz, aki téged csokorba köt.

Apró gyermekek pici kezükben visznek,
Nőnapra anyjuknak örömet szereznek.
Szerelmesek is szedik, egymásnak adva,
Mert szerintük te vagy a hűségnek virága.

Komoly leányok is, kik lévén szerények,
Csokorszámra szedik, hisz öröm ez nékik.
Ibolyából szőnyeg sok van a mezőben,
De bőven megterem erdő rejtekében.

Óh szerény, kicsi kék s lila virág,
Nyílj ki végre, vár téged a világ,
Hozz rideg szívünkbe fényt és meleget,
Jöjj már el szép tavasz, fáztunk már eleget!