Beton-kalapjuk emelve
kémények köszönnek
füstjük eregetik
szürke égözönnek
jégvirággal hímzett ablak
takarómmal betakarlak
sugárzik kályhám mélye
szemvilágod ékes fénye
elandalít alkonyatban
borogatás láz-folyamban
kísér hajnalból éjbe
utcák kezdetéből végébe
keresem és kutatom
napkeleten, nyugaton
hallgatag és szeszélyes
méltóképpen ünnepélyes
itt hunyorog ott ragyog
mint téli tiszta csillagok
felgyújtók és parázslók
porzó hóban szikrázók.