Gyöngyhalász

Nyirkos, virrasztó
nyárfaerdő ledobja
foszlós ingruháját,
földre landolnak
egyenként a zuhanóbombázók
barna, rőtvörös halálangyalai.

Összeseperjük
a nyikorgó szélben
ránk zúduló szomorúságot,
s várjuk a téli esték
élményfoszlányait,
hogy cserepes-hangú férfiak száján
szenvedélyessé lobogjon
emlékgyűjtő zászlójuk
drága drapériája.

Mi, hó-harang alatt ülünk
terített asztaloknál,
s valakire várunk
a tegnapokból,
ki eljön végre közénk,
s igazzá kristályosítja ki
megszenvedett gondolatainkat.