Gyöngyhalász

Már olyan régen nem írtam ebbe a kis könyvbe, hogyha röviden is, de legalább a könyv tele lenne attól a sok eseménytől, amit bele kellene írni.
Hát először is kezdjük ott, hogy megismertem egy nagyon helyes kislányt a zárdából, Fininek hívják, rendes gyerek nagyon. Az apja egy félzsidó, nagyon zilált viszonyok között él. Így hát jó neki, ha valaki udvarias és jó hozzá. Mióta megismertem, minden nap vele voltam sétálni stb.
A mama leutazott Pestre ez a másik fő dolog. Kálmánék ügyibe ez alatt az idő alatt természetesen én főztem.
Ezalatt az idő alatt állandóan Finivel lógtam, mindig valahova mentünk együtt, úgyhogy az idő elment szép lassan.
7-én, vasárnap este pedig sok viszontagság után elindultunk a Mimivel a Berlini vonaton, nem akartam hinni, az sok rengeteg dolgot, ami a leszállásnál volt, de hát mégiscsak megérkeztünk Berlinbe. Már a hét balesetekkel kezdődött, de eddig még mindig tart ez a nyavalya, ma péntek! Most itt ülök az Europaicher  Hof halljába és  várom a Bogarat.
Minden nap találkoztunk még eddig, hát ha lehet, akkor talán még így is maradhat.
Nagyon boldog vagyok, láttam  már a város nagy részét, úgyhogy mondhatom, már lassan ismerem Berlint.