Gyöngyhalász

Nem vagyunk mi öregek, csak múlnak az évek,
Lépteink lelassultak, hajunk hófehér lett.
Öröm, bánat, munka, gond váltogatták egymást,
És most is itt vagyunk, kiálltuk a próbát.
Köszönjük, jó Istenünk, hogy minket szerettél,
Annyi gond és baj között, eddig is éltettél.
Gondolatunk visszaszáll a régmúlt időkre,
Tollfosztók és fonókák, szép téli estékre.
Ámde annak vége már, változott a világ,
Traktor szánt a földeken, és gép vágja a búzát.
Néktek vezetőinknek, köszönet és hála,
Hogy itt együtt lehetünk idősek napjára.
Ezzel be is fejezem, nem is mondok én mást,
Jövőre is eljövünk, ha kapunk meghívást.
Mert én sem vagyok még öreg, csak 84 múltam,
Ám 13 évesen már marokszedő voltam.