Megtörten koldulok a szeretetért,
Koldusként alamizsnát várok.
Előttem már hanyatlóban van reményem,
Megtörten koldulok a szeretetért.

De nem figyel rám senki, mert rongyos a ruhám,
Azt hiszik pénz, amit várok.
Odavetnek egy pár forintot,
Mint a kutyának a jól lerágott csontot.

Én nem a markomat tartom, hanem a szívemet.
Nem könnyeitekért kunyerálok,
Nem kell sajnálnotok habár megtörtem.
Értetek zokogtam, könnyeztem.

Megtörten koldulok a szeretetért.
Koldusként alamizsnát várok,
És várok valami mesés csodára,
Áldás száll majd e koldus világra!