Bejelentkezés

Keresés

Na, máma olyan biztos voltam, hogy kapok levelet is, nem kaptam. Nem tudom, de furcsának találom, hogy nem ír. Na mindegy, én nem fogok mérgelődni e miatt, hogy ír-e vagy nem nekem. Úgy látom, ha így megy, meg fogom unni ezt a dolgot. Most reggel írok, kíváncsi vagyok, mi fog történni a mai napon, biztos bosszankodik az ember megint egy rakást. Voltam már templomban, megírtam anyáéknak egy levelet, én nem tudom, ilyen kedvetlen vagyok mehetnék sétálni, de igazán semmi kedvem nincs.Éppen gondoltam reggel hogy milyen jó lenne, ha Bundás itt lett volna, ő is fölvette volna a szép új drapp ruháját én is az enyémet és mentünk volna együtt el sétálni. Oly szomorú vagyok, hogy nem is először, furcsa, meg aztán mikor én már igazán sok levelet írtam neki és Ő még csak két levelet írt nekem. Hát bizony nem így képzeltem el jövendőbeli férjem! Mindig valami egészen másra gondolt az ember, mindig udvarias, minden kívánságom teljesíti, Ő jöjjön mindig hozzám, Ő kunyeráljon ha akar valamit és nem pedig, á hagyjuk… És főleg, hogy mindig rajtam lógjon, mindig jöjjön utánam, nem úgy, mint az az utálatos, direkt könyörögni kellett, hogy na, beszélgess velem, én azt hiszem nem is szeret csak most már talán, mert nagyon becsületes talán, nem tudom. Igazán mindig talál valamit, csak hogy ne kelljen velem lenni. Na mindegy, meglátjuk, még mit hoz a jövő. Majd elintézzük ezt is valahogy. Azt gondolja, hogy én bolond vagyok majd négy-öt évig rá várni. Addig már én rég elfüstöltem. Nem vagyok bolond négy-öt évig, majd ha megőrültem. Ha utazni akar, attól én még lehetek a felesége. Á, ha az ember panaszkodik, annak bizony se vége, se hossza, én is egy nagy Marha vagyok nagy M-mel.
Hát kint voltunk a temetőbe, utána beültünk egy vendéglőbe, nagyon elégedetlenek az emberek, ezek a mai idők bizony rémesek, mindenki csak szidni tud, ott is azok az emberek hogy beszéltek, rémes. Hát így telnek a napok unalmasan. Na de azért nem lehet panaszkodni. Örülök, hogy írhatom ezt a Naplót, itt legalább kipanaszkodom magam úgy, ahogy akaraom.
Igy  ha még írok valamit, azt majd inkább holnap utána írom, mert most aludni akarok menni.
Az új esztendőnek minden idejében
Lehessünk Jézuskának drága szent nevében
Azt kívánjuk szívesen, szívesen
hogy az Isten éltessen, éltessen!
A több számos esztendőben vezérelhesse!
Égi madarak, erdei madarak,
kitátotta szája
királyné pálcája
kibimbózott ága
Szálljon erre házra
az Isten áldása
Boldog új évet kívánunk a házigazdának,
a házigazdasszonynak és az összes családjának,
hogy megéltük ezt az új évet erővel, áldással,
békességgel!
Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.

Tehetetlennek érzem magam,
Nem érek célba.
Célom az igazság, amit hajthatok rég,
De semmit sem tehetek én.

Nincs már igazság e földön,
A karácsony már nem a régi,
Rég nem a szeretetrl szól már,
Az ajándék is annál szebb, minél drágább!

A karácsonyra készül a világ,
De ez az ünnep is már túl üres,
Nem szól másról, csak vásárlásról,
Határtalan pénzszórásról!

Tehetetlennek érzem magam,
Pedig szeretnék tenni valamit,
Igazságot, boldogságot tennék a fa alá,
Elfogadná mindenki aki erre jár.

Egybefognánk szegényt és gazdagot,
A szeretetet egyformán osztanám,
Mert ez a legszebb ajándék, ezt pénzbe nem mérik.
A szeretet az ami mindenkit megérint.

Ünnepeljünk együtt emberek,
Ez a karácsony most nagyon szép legyen,
Legyünk e napon barátok,
E napon legyünk őszinték, boldogok.

Ne legyen különbség közöttünk,
A fa alá egyformán álljunk,
Egy igaz imádságot zengjünk,
Ezt a karácsonyt együtt ünnepeljük.

2007. Ez az év örök emlék legyen,
Mert elmúlik és nem jön vissza sosem.
Valami fenséges édes illat árad,
2007 elmúlsz bár vissza sose várnak.

Mit ér a díszített fa,
A teli rakott kosár,
Ha szegény abból nem ehet,
Mit ad a gazdagság, ha nincs benne szeretet!

Nem ér semmit az imánk
Ha nem szívünkbl fakad,
Nem ér semmit a karácsony
Amíg minden ember nem lesz igazán barátom.

Hát ezért ünnepeljünk együtt emberek,
Egy boldog mosoly drága ajándék nekem.
Boldogságot hozzon ránk az éj,
Ma a szeretet ünnepén.

Szemhunyorítással
tovatűnő félelem
remegteti még
béna testét…
Szétporladt hintók
lovai tétován
galoppoznak
galoppoznak.

Olyan a föld, mint egy vén koldus,
valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg… az ínség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

„Bármit hűn jegyez a toll, mert nincs elve magának;
Méltán vagy te tehát a megye tolla, Veres!”
Kutasó, 1895. dec. 14 – Balassagyarmat, 1889. máj.8.
„A Veres Pálné férje” – csak így emlegették ezt a derék,
tisztességes hivatalnokembert, persze már csak azután, midőn
Beniczky Hermin nőnevelési törekvéseivel híressé tette ezt a
nevet.
Selmecen, Pozsonyban, Eperjesen tanult. 1839-től szolgálta a
megyét. 1842-től második aljegyző, 1846-tól első aljegyző volt.
(Az ő feladata volt a közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése.) 1848-
ban visszavonult Vanyarcra, nem neki való a fegyverropogás. A
kiegyezés után lett aztán alispán is, országgyűlési követ is, de
csak a felesége mellett érezte jól magát.

(Nógrádi képcsarnok, Salgótarján, 1984.)
Veres Pál (megyei főjegyző)

Igazán mire is vágyhatok itt 2008 küszöbén,
Miről álmodom én,
Nem várok szebb vagy jobb évre,
Mert már tudom, nem várnom, hanem tennem kell érte.

Szép volt a 2007-es év,
Mert úgy akartam, szép legyen,
Ha meg is bántottak, azt ma könnyen feledem,
De miért is? Egyszerűen csak annyi, szeretem az életem.

Mire vágyok az újévben?
Elfogadjanak teljesen, egészen.
Aki elítélt talán, hogy cigány vagyok
Értse meg. Előbb embernek és aztán cigánynak születtem.

De talán kívánnom szabad.
Mindenkinek kívánom, találja meg a neki szánt utat.
Mert minden embernek van a földön vágya.
Az én vágyam az, fordítsa a Jóisten arcát végre szép hazánkra.

Ne legyen ember embernek ellensége,
Ne számítson kinek mi a nemzetsége,
Ne legyen szívünk a gyűlölet melegágya,
Áldás, békesség, megértés legyen mindenkinek álma.

És ha már majd álmodni merünk,
Eljöhet az idő, valamit majd tegyünk,
Ne akarjunk mindjárt nagyot tenni,
Tanuljunk meg feltétel nélkül szeretni.

Merjünk hát álmodni az újesztendőben,
Ne csak várjunk, tegyünk is érte.
Csak egy mosolyt adj, és mindened adod,
Így kívánok egy nagyon szép évadot.