Gyöngyhalász

Te zúgó fenyves, tombol benned a szél,
Örökzöld lombjaid cibálja szerteszét.
Néha félelemmel töltesz el,
Máskor, ha rád nézek, örül szívem, lelkem.

Oly gyönyörű vagy télen, zúzmarásan,
Mikor rád süt a nap, óh, az már varázslat.
Ezernyi szikrát szór fagyott ruhád,
Csodálatos vagy, te téli világ.

Hóeséskor ágaid hófehérrel telve,
Gyönyörűséggel nézek veled szembe.
Mintha egy hólepte hegycsúcs lennél,
Egész álló napig benned gyönyörködnék.

Menedékül szolgálsz szarvasnak és őznek,
Megtalálják téli lakhelyüket benned.
Szép tollú mátyások rikácsoló hangja
Jelzi, hogy merre jár a lompos farkú róka.

Ó, gyönyörű természet, Istennek csodája,
Óvjad emberfia, gondod legyen rája,
Fű, fa, virág, bogár, gyönyörű madarak,
Vigyázzunk reájuk, hogy megmaradjanak!