Gyöngyhalász

Délután leálltam nagymosást rendezni, már nagyba mosok, mikor beállít a Frau Mumi, hát írt a Bundás (Vilma vőlegénye–a szerk.). De az érdekes ott van, amikor azt írja, hogy ’nem szabad a Pipszivel járnod, mert akkor én nem szeretlek’. Kész vagyok a mosással, fölöltöztem, leültem varrni, szól a telefon, megyek oda, hát mit tesz Isten ki volt, Pipszi, azt hittem elájulok, és hogy még mit mondott, hogy szabad-e találkozni velem, hát én mondtam, hogy nincs időm. Ő mondta, hogy majd máskor hív föl, mondtam rendben, van. De milyen érdekes játéka a véletlennek, hogy Laci most írja, hogy ne találkozzak vele, stb., és ő pont most hív föl. Helyes fiú, nem mondom, de szeretni komolyan soha nem tudnám, játszani, bolondítani, mint Lekszit, Tibort stb. tudnám, és jól kitolni rajtuk, mert ezeknek ez kell. Azért Bundáskára ez nem vonatkozik, mert ő igazán nagyon becsületes, és nagyon-nagyon jó, melyik vőlegény tenné meg azt, amit ő tesz meg, egyik se. Igazán szeretem Bundást, csak én is olyan dilis vagyok, egyszer szeretem, másszor nem. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz még Pipszivel. Ha kér randit, megmondom, hogy nem lehet és kész, nem gorombán, mert igazán olyan helyes pofa. Sajnálom, mert úgyis unatkozom, nem lenne rossz, de nincs szívem, vagyis pofám. Igaz, hogy nem lehet tudni, hogy ő mit csinál ott, mert biztos van lányismerőse…