Gyöngyhalász

És hétfőn ment a locsolás, a locsolkodás. Hát ugye a lányok elbújtak, elrejtőzködtek, a legények jönnek locsolkodni. Amelyik lányt nem jöttek locsolni, akkor lesett ki a kapun, hogy mikor jönnek. De hát az rendszeresen úgy volt, amelyik lánynak volt udvarlója, oda elmentek hárman-négyen. De bizony amelyik lánynak nem volt udvarlója, az nagyon szomorúan nézett ki, hogy nem jön senki. Akit nem kerestek, az kijött, hogy lássák. Hogy ő is van a világon.
-És mivel locsoltak a fiúk?
-Amelyik olyan gazember volt, hogy csak csúfságból mentek, az vödör vízzel. Amelyik meg olyan, hogy őszintén, nem gúnyból, nem dacból, nem gőgösködik, az meg olyan, valamikor nem poharak voltak, vizespoharak, hanem vizes bögrék, olyan hét decis vagy fél literes, ilyenekkel locsolkodtak. Azután már később divatba jött, hogy illatos vízzel. De úgyhogy egy üvegből csináltak egy három litert. Egy üvegből. És azután úgy locsolkodtak.
-És mivel kínálták őket a lányok?
-Hát kínálták sonkával, tojással, kaláccsal, borral, de ha olyan volt, hogy komoly volt a locsolólegény, az elfogadta. De amelyik olyan széltoló volt, hogy csak szaladgálni a faluba, azok mentek tovább. Szélhámoskodni. Azután délután volt mulatság, de csak amikor a vecsernyének, délutáni istentiszteletnek vége volt, akkor volt mulatság. De az is csak úgy lehetett, hogy a bíró úr aláírta, meg a tisztelendő úr. Ha az aláírta, hogy lehet. Ha meg az nem írta alá, akkor nem lehetett.

Locsolkodás Apkó Istvánné emlékei alapján (Részlet a Manga János adatközlője voltam című hanganyagból)