Részlet a naplóból:
Vanyarc, 1849. július 12.
Három napot egy barátomnál töltve, egy hét óta vagyok itt, számkivetésem elhagyott helyén, a legnagyobb magányban. Sokszor egész nap elmúlik, hogy hangot alig hallok s néma szobámban az egyhangú légydongást és órapercegést hallgatom. - - Minap a tiszteletes látogatott meg, de szörnyű unalmas lehettem, mert a falusi szokott hosszú látogatási rendszer dacára rövid félóra múlva elment. Minden hírtől annyira el vagyok zárva, hogy hazánk s fővárosunk állapotáról legkisebbet sem tudhatok. Minden társaságom: a könyvek, a vidék és kísérő hű ebem. A hozott kevés könyvvel úgy gazdálkodom, mint élelmével az, ki tört hajóval kopár szigetre vettetett (…) - A falu, bár maga hegyek közé süppedt, csinos vidékkel bír s egy dombról meglehetős kilátást nyújt. E dombról én minden este a táj felé nézek, hol képzetemben Buda hegyei emelkednek…
(Nyugat 1935./3. Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója)