berczi_karolyBérczy Károly (Balassagyarmat, 1821. márc. 2. – Pest, 1867. dec. 11.): író, újságíró, műfordító, az MTA l. tagja (1859), Puskin Anyeginjének fordítója, nagyobbrészt Pesten tartózkodik az 1848-1849-es szabadságharc ideje alatt s itt látja leperegni a zűrzavaros, heroikus és tragikus eseményeket. S amint látja és átéli őket, az ő lelkében is zűrzavaros érzések kelnek. Lelkesedése akkor hág tetőpontra, mikor 1849. április 24-én Görgei Artúr honvédserege vonul be a fővárosba. Ekkor írja a Pesti Hírlapba Április 24-én Pesten című költeményét. Június végén e költeménye miatt sürgősen távoznia kell, nehogy a bevonuló osztrákok kezébe kerüljön s baja essék. A hazai megyébe, Nógrádba utazik. Ott húzódik meg sógorának, korán elhalt nővére, Anasztázia férjének, Novák János vanyarci orvosnak házánál, ahol a napló tanúsága szerint több,  mint egy hónapot tölt.

Részlet a naplóból:

Vanyarc, 1849. július 12.

Három napot egy barátomnál töltve, egy hét óta vagyok itt, számkivetésem elhagyott helyén, a legnagyobb magányban. Sokszor egész nap elmúlik, hogy hangot alig hallok s néma szobámban az egyhangú légydongást és órapercegést hallgatom. - - Minap a tiszteletes látogatott meg, de szörnyű unalmas lehettem, mert a falusi szokott hosszú látogatási rendszer dacára rövid félóra múlva elment. Minden hírtől annyira el vagyok zárva, hogy hazánk s fővárosunk állapotáról legkisebbet sem tudhatok. Minden társaságom: a könyvek, a vidék és kísérő hű ebem. A hozott kevés könyvvel úgy gazdálkodom, mint élelmével az, ki tört hajóval kopár szigetre vettetett (…) - A falu, bár maga hegyek közé süppedt, csinos vidékkel bír s egy dombról meglehetős kilátást nyújt. E dombról én minden este a táj felé nézek, hol képzetemben Buda hegyei emelkednek…

(Nyugat 1935./3. Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója)