Veres Pálné gyakran járt fürdőhelyekre, ahol népes társaság keretében múlatták az időt. Egy alkalommal, Szliácson Kossuth Lajos is megfordult, a Veres családdal egy időben. A találkozásról így emlékszik meg Rudnay Józsefné, szül. Veres Szilárda, Veres Pálné egyetlen gyermeke: „1847 nyarán (…) mint ötéves gyermek láttam nemzetünk történelmének egyik legkimagaslóbb alakját, Kossuth Lajost (…) Szliácson.

Amidőn Kossuth Lajos a fürdőhelyet elhagyni készült, tiszteletére búcsúlakomát rendeztek. Ő akkor pohárköszöntőt mondott, melyet édesanyám emlékezetből följegyzett. Én azt a róla szóló emlékkönyv szerkesztése közben megtaláltam.

Ezen kézirat megpillantásakor élénken fölelevenült emlékezetemben az akkori lakoma képe: látni véltem édesanyámat fiatal korában rózsaszínű ruhát viselve és mintha hallottam volna a poharak összekoccanását és láttam volna azt a Kossuth felé lobogtatott sok zsebkendőt, amelyeket azután a nők szemeikhez vittek, mert nem maradt ott egy szem sem szárazon; sőt még én is zokogni kezdtem anyám hulló könnyeinek láttára.” 

Rövid részlet Kossuth buzdító beszédéből, amit Veres Pálné jegyzett le:

„… egy nemzet ne várjon a véletlentől semmit, annak magának kell tennie, az csak önereje, önvezetése által lehet boldog! Azért uraim, el ne szunnyadjanak; régi átkunkból, a késlekedés átkából, mely akkora súllyal fekszik rajtunk, ki kell bontakoznunk.”

(özv. Rudnay Józsefné Veres Szilárda: Emlékeim 1847-1917)