Bejelentkezés

Keresés

Máma egy egész érdekes nap volt. Megismerkedtem először is délelőtt, mikor hazajöttem  a suliból, egy fiúval, tud magyarul. Most úgy félek, mi lesz, hétfőre adtam randit neki 4 órakor az Operánál, most kíváncsi vagyok, hogy fogok odajutni. Szeretnék találkozni, már csak azért is, hogy megmondjam, hogy már menyasszony vagyok. Voltam a Rajzel kisasszonnyal strandon, nagyon jó volt, máskor is szeretnék menni.
Igazán nem akarom a Bundást megcsalni, egy, mert nem is tudnám, kettő, mert hülyeség, három, mert nem érdekel. De hát úgy szeretném megmondani, hogy nézze, nincs semmi értelme, mert én már menyasszony vagyok. Hát most kíváncsi vagyok, mi lesz. Hát nem tudom, csak az istenért, nehogy valakinek a kezébe jusson ez a könyv, mert az rémes lenne.
Esküszöm, nem vagyok rossz és nem is érdekel ez az egész, de hát mégis úgy izgat-mozgat ez az ügy. Így is ezentúl a szekrényembe zárom be, hogy nehogy valaki is véletlenül a kezébe vehesse.
Nem lesz az a ruha ítéletnapon se kész…
hrasztivar1
A megye monográfiájában mint "pogányvár"-at említik. 1957-ben kisebb ásatást végeztek a vár területén.  A középső platón nem volt eredmény, a sáncárokban néhány jellegtelen középkori cserepet találtak, később Árpád-kori és késő középkori cserepeket is. Vanyarc községtől északra - közel két kilométerre - a Bercel felé vezető országúttól keletre - kb. 600 méterre - egy dombvonulatból nyugatra kiugró földnyelven találjuk a várat a Hraszti nevű dombon. Közel 20 méter széles gerinc köti össze a dombvonulat többi részével, ebből emelkedik ki kb. 3 méterrel magasabbra a várat jelentő kis domb. A belső terület kerek, teljesen lapos, átmérője 15-19 méter. Árok veszi körbe, ennek mélysége 1,2 -2 méter, külső oldalán sánc húzódik. A sánccal körülzárt terület átmérője 35-40 méter. Az árok és sánc az észak-keleti oldalon megszakad, itt egyenletesen emelkedő bejárat vezet a vár belső területébe. Részben füves, részben sűrű áthatolhatatlan bokor lepi el a vár területét. (http://mars.elte.hu/varak/vanyarc/hraszti.htm ) hrasztivar2

Túl meredeken felfelé vezető
utat választottam magamnak,
figyelmetlenül mohó voltam,
„Sokat akar(-t) a SZARKA,
de nem bírta a farka!”
éreztem s tudtam, tudtam…,
de jóra, szépre, igazságra
vágyakoztam, kétségbeesve a
féltésben embertelenül vergődve,
szenvedve-sínylődve szomjaztam.

Győzni az értetlenség felett…….,
vagy elpusztulni inkább, mint
cserbenhagyni ártatlan utódaink’
a védtelen és kiszolgáltatott,
de életre-való gyermekeink.


Hazudni az ÉLET dolgaiban
semmiképpen nem akartam,
és Hál’ Istennek
- végül is kiderült -,
nem tudok, sohasem tudtam.

Vanyarc, 1997. nyár

Thomka András
(1950.szept.27. -2006.jún.13.)

 

barabas_miklos Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810. febr. 10. – Bp., 1898. febr. 12.): festő, az MTA l. tagja (1836). A nagyenyedi kollégiumban tanult, egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Jelentős része volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, amit főként az tett lehetővé, hogy az arckép minden műfaját és technikáját kiválóan művelte. Igazán nagyot e műfajban alkotott. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, köztük Széchenyi Istvánt, Kossuthot, Petőfit, Bemet, Liszt Ferencet és nem utolsósorban Veres Pálnét is.
„Oly jól emlékezem kicsiny kis gyermek-kertemben mily figyelemmel lestem, milyen repeső örömmel szemléltem, amint a szépen begereblyézett földben kis emelkedések támadnak, azután egy kis repedés és kidugja fejét a fehér bab, mely azután leválik s kis zöld levélke tör elő vagy a kukorica kis lándzsája, majd a retek friss zöldszínű két levélkéje. Oh! Istenem hova is lettetek ti boldog gyermekévek, ártatlan gondtalan örömeitekkel, kedves reményeitekkel!”
jozsef_attila Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igazán lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
Utazások zokogó sínpárak
vágyaink kis állomásain
Utazások szerény megtérések
szerelmünk tépő fogsorain
Utazások zengő kalapácsok
koronák vadrózsafák ágain
Utazások patakra hulló fűzfák
könnyünket habjaik hányják

Menekülünk, de összekötnek
topolyafa-kalodák
Utazások gabona-tengerek
hullámain napjaink remegnek
Utazások összeveszések
utak keresztjénél kibékülések
Utazások sodródó vonatok
platóján a halál szívünkbe kanyarog.
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.