Túl meredeken felfelé vezető
utat választottam magamnak,
figyelmetlenül mohó voltam,
„Sokat akar(-t) a SZARKA,
de nem bírta a farka!”
éreztem s tudtam, tudtam…,
de jóra, szépre, igazságra
vágyakoztam, kétségbeesve a
féltésben embertelenül vergődve,
szenvedve-sínylődve szomjaztam.

Győzni az értetlenség felett…….,
vagy elpusztulni inkább, mint
cserbenhagyni ártatlan utódaink’
a védtelen és kiszolgáltatott,
de életre-való gyermekeink.


Hazudni az ÉLET dolgaiban
semmiképpen nem akartam,
és Hál’ Istennek
- végül is kiderült -,
nem tudok, sohasem tudtam.

Vanyarc, 1997. nyár

Thomka András
(1950.szept.27. -2006.jún.13.)