Rumy Baby és Potocsnik család levelezése, 1910-30-as évek
Édes Drágaságom!
Nagyon sajnállak, hogy beteg vagy, igyekezzél minél előbb jobban lenni, mert nagyanyád magbolondul, ha valami bajotok van. Nagyon köszönöm, hogy még ágyban is írtál, csak írj, ha egy kis időd van, csak akkor vagyok boldog, ha rólatok hallok. Látom, hogy apád nem tudja, mit csinál, hogy még most is annak a személynek a társaságába képes vinni. Nagyon okosan tetted, lelkem, ha elmentél onnan, ha még máskor is oly szemtelen lesz, hogy közeledbe megy, hagyd ott rögtön, és mondd meg apádnak egyenesen, hogy jó érzésed tiltja, hogy vele legyél, ezzel az asszonnyal. Ne félj, édes gyermekem, az olyan apának, kiben nincs ennyi becsület, hogy ártatlan gyermekét ilyennek kitegye, bátran megmondhatod. Imádkozzál a jóistenhez, hogy óvjon meg minden bajtól, és segítsen meg benneteket! Jók-e hozzád az iskolában? Írd meg, mit küldjek!
Milliószor csókol Nagymamád
Utóirat
A kacsát kedden szeretném küldeni, jó lesz-e akkor? Jövő héten mossatok, jó volna a ruhát majd akkor postán elküldeni, még megírom, mikor. Cicák jól vannak. Boriska csókol, nagyon hiányzol neki.
Hála az Istennek, mert ő mindenható,
Mert nagy kegyelméből volt aratni valónk.
Hálaimánk ezért trónja elé szálljon,
Mert gazdag áldása volt az aratáson,
Amit Isten megígért Noénak már régen,
Amíg a föld el nem múlik, aratás mindég lészen.
Hullnak a kalászok és hull a verejték,
A búzatáblákon szerteszét,
Gyönyörűbb kép nincsen a világon,
Csak ha búzakalász hajladozik ott kint a határon.
Báró urunkat áldja meg az Isten mind a két kezével,
Hogy ily szeretettel van arató népéhez.
Az Isten hozta miközénk,
Nagy szerettel köszöntém.
Elhangzott 1934-ben, amikor a bearatási koszorút vitték báró Prónay Dezsőnek.
Jöjj áldást hozó nyári eső,
Hozz felüdülést minden élőlénynek!
Újítsd meg a szép természetet,
Hisz oly régen várunk már téged.
A kiszáradt, repedezett földet áztasd meg,
Égből jövő, frissítő könnyeiddel,
S mi térdre borulva mondunk hálát,
Feléd, Atyánk, ki küldöd nekünk az égi áldást.
Már rég reménytelenül nézünk fel az égre,
Honnan milliónyi sugarát küldi ránk a Nap,
Majd örömkönnyek szöknek szemeinkbe,
Mikor frissítő esőcseppjeid hullanak
Két szemem világa, életem csillaga,
szívem, szerelmem, lelkem;
Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén
jut eszembe énnékem
Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem;
végy szerelmedben éngem!
Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem
én ez árva éltemet,
Ki csak terajtad áll, s nálad nélkűl halál,
csak tőled vár kegyelmet,
Hogyha útálod azt, ki téged néz s virraszt,
s magánál inkább szeret?
Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek,
harmaton hogy nap felkél,
Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad,
reggel, hogy elmúlt éjfél,
Újul zöld bokor is, de nékem akkor is
gondom csak merő veszél.
Balassi Bálint
(1554-1594)
Legkorábban Magyarországon a 15. század közepén jelent meg. Mátyás király (1458-1490) kitűnően beszélt és olvasott olaszul és rajongott a reneszánsz vívmányaiért. Bőkezű pártfogása sok itáliai humanistát vonzott a budai és visegrádi királyi udvarba (pl. Galeotto Marziót és Antonio Bonfini történetírót). Több itáliai tudós és művész 1476-ban Mátyás második feleségének, a nápolyi Beatrixnak a kíséretében érkezett Budára. Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, Európa legnagyobb történelmi, filozófiai és tudományos kódexgyűjteménye volt, amelyet csak a római pápák vatikáni könyvtára múlt felül.
A reneszánsz neves személyiségei:: Mátyás király, Janus Pannonius, Balassi Bálint, Bornemissza Péter, Heltai Gáspár, Tinódi Lantos Sebestyén, Sylvester János, Szenci Molnár Albert, Vitéz János.
Balassa János
(Sárszentlőrinc, 1814. máj. 5. – Pest, 1868. dec. 9.): sebész, egyetemi tanár, az MTA t. tagja (1858)
A sebészet, a szülészet és a szemészet tanára. Sokoldalú sebészi és irodalmi munkásságával megalapította az önálló magyar sebészetet és annak tekintélyt, nemzetközi elismerést szerzett.
Részt vett az egyetemi oktatás reformjának előkészítésében, a korszerű sebészeti oktatás megszervezésében. Számos új műtéti eljárást dolgozott ki. Elsők között alkalmazta Európában az általános érzéstelenítést. A Magyar Sebésztársaság 1906-ban emlékére „Balassa János emlékérem” elnevezésű kitüntetést alapított, amely 1943-ig évenként került kiosztásra. Veres Pálné is a betegei közé tartozott.
Érik a gabona,
Melegek a napok,
Hétfőn virradóra
Aratásba kapok.
Érik szerelmem is,
Mert forró a szivem;
Légy te aratója,
Édes egyetlenem!
Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.
Ha száraz a nyár eleje,
Szent Víd bő esőt hoz,
Szavamra, ezt elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek
.János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.
Július
Esős Illés rossz,
Mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
Már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.