Gyöngyhalász

Rumy Baby és Potocsnik család levelezése, 1910-30-as évek

Édes Drágaságom!
Nagyon sajnállak, hogy beteg vagy, igyekezzél minél előbb jobban lenni, mert nagyanyád magbolondul, ha valami bajotok van. Nagyon köszönöm, hogy még ágyban is írtál, csak írj, ha egy kis időd van, csak akkor vagyok boldog, ha rólatok hallok. Látom, hogy apád nem tudja, mit csinál, hogy még most is annak a személynek a társaságába képes vinni. Nagyon okosan tetted, lelkem, ha elmentél onnan, ha még máskor is oly szemtelen lesz, hogy közeledbe megy, hagyd ott rögtön, és mondd meg apádnak egyenesen, hogy jó érzésed tiltja, hogy vele legyél, ezzel az asszonnyal. Ne félj, édes gyermekem, az olyan apának, kiben nincs ennyi becsület, hogy ártatlan gyermekét ilyennek kitegye, bátran megmondhatod. Imádkozzál a jóistenhez, hogy óvjon meg minden bajtól, és segítsen meg benneteket! Jók-e hozzád az iskolában? Írd meg, mit küldjek!
Milliószor csókol Nagymamád
Utóirat
A kacsát kedden szeretném küldeni, jó lesz-e akkor? Jövő héten mossatok, jó volna a ruhát majd akkor postán elküldeni, még megírom, mikor. Cicák jól vannak. Boriska csókol, nagyon hiányzol neki.