| 
| Találatok: 707
Gyerekeknek – Kővé vált kenyerek
Héderváron a kastély és a Kont-fa között volt egy alagút. Már régen beomlott. Ahol végződött, van egy kemenceforma domb. Alá lehet nézni, és benne kővé vált kenyereket lehet látni. Azt mondják róla a faluban, hogy még régen itt volt a grófék nagy kemencéje. Itt sütötték a kastélynak a kenyeret. Egyszer a sütőasszony tilos napon sütött kenyeret. Talán nagypéntek volt, akkor nem szabad kenyeret se sütni, mert a babona szerint ráhullik a Jézus vére. Amint süti az asszony a kenyeret, odament hozzá egy öreg koldus. Kért tőle kenyeret, de az asszony nem adott neki. Erre a koldus megátkozta, hogy tilos napon sült a kenyér, még hozzá kőszívű az asszony, hát változzanak a kenyerek is kővé! Amikor ki akarta az asszony szedni a kenyereket, akkor látta, hogy valóban kővé váltak.
| | Találatok: 879
A kenyérsütés régen (özv. Gubó Pálné emlékezései alapján)
Minden héten 6 kenyeret sütöttem a szolgálatban. 15 éves voltam, most 92 éves vagyok. Este csináltam kovászt a teknőbe, morzsoltka volt. Nem élesztővel, morzsoltkát csináltunk. Reggel fölkeltem 4-kor, szoktak harangozni 4-re, tudod a toronyban.. A morzsoltkára ráöntöttem a krumplit, volt hogy nyers krumpliból is reszelve szoktam tenni a kenyérbe, meg megfőlve, átnyomtuk a krumplinyomón, úgy tettük a morzsoltkába. Az nagyon jó, az krumplis kenyér volt. Először, mikor megkelt a kenyér, mikor már kiszakítottuk a kenyeret a szakajtóba, összekapartuk a kanállal ottan, ami rá volt ragadva a teknőre, liszttel összekevertük, egy hétig úgy állt egy zacskóban fölakasztva, ez volt a morzsoltka. Aztán újból sütöttünk minden héten, aztán mikor elfogyott a kenyér, minden héten szolgálatban is, meg amikor asszony voltam akkor is úgy csináltuk azt a kenyeret. Elmentem fűteni, mikor már tele volt a teknő, hogy majd fogom szakítani a szakajtóba, a szakajtó kész volt, volt szép szakajtóruha, megliszteztem és akkor kiszakítottam a kenyereket, minden szakajtóba tettem egyet. De azt jól ki kellett forgatni, hogy szép formája legyen neki. Mikor tele volt a teknő, meg volt kelve, mentem fűteni. Akkor kikapartam a tüzet, a kemencéből, vasból volt az, olyan hosszú volt, minek hívták…, hát tüzet kapartam vele. Kihúzgáltuk a tüzet a kemence elé, a kenyeret beraktam, becsuktam a súbert a kemencén, akkor szépen sült. Két óráig, két óra kellett a kenyérsütéshez. Megnéztük az órát, nem szedtük ki előbb. Volt olyan hogy megsült jobban, de én már olyan jól értettem ahhoz, hogy hogy kell azt kifűteni, nekem nagyon szépen sikerült mindig, a szolgálatban is.
| | Találatok: 650
Az államalapítás ünnepe
„Szent István napjának megünneplésére készült a nemzet, már akkor szabadabb áramlatok voltak a levegőben (1860-ban). Szent István kezének körülhordozása alkalmával, aki csak tehette, mindenki részt akart venni a körmenetben. Mi a Dísz téren, Huszár Sándor jó ismerősünk házának ablakaiból néztük. Az ő felesége Madách Imrének volt a nővére. Ott volt leendő vőlegényem is nővéreivel. Azt állítják, hogy a Lánchíd a nagy embertömegtől csak úgy imbolygott és hajladozott.”
(Rudnay Józsefné Veres Szilárda)
Az államlapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században. A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török hódoltság alatt eltűnt. A katolikus ünnep következő fejezete Mária Terézia korához kötődik, amikor uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. Rendelete nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját. Az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben először megtartott körmenet fektette le. A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta. Az enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált.. A Horthy-rendszerben korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, új szokásokat hoztak létre, tisztavatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tűzijátékot. A körmenet a kommunizmus berendezkedése után ismét tiltólistára került, negyven évre. Addig Szent István napnak hívták augusztus 20-át. 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés mint központilag előírt szóhasználat. A rendszerváltás után augusztus 20-át választották hivatalos állami ünnepnek.
| | Találatok: 688
Magasságok és mélységek között
itt ülök az esőverte porban.
Tengerikagylóból áramló
ősi vad-vizek távoli zengését
hallgatnám,
egy zöld ablak keretében
Veled.
(1982)
| | Találatok: 685
Sokat vártunk ettől az évtől,
Az időjósoknak hivén.
Mondták tavaly, hogy aki éri,
Dús aratást ér az idén.
Midőn a hó elment tavasszal,
A szántóföld reményt adott,
Hogy a mult évben nem hiában
Szórtuk belé a jó magot.
Sarlót, kaszát előkerestünk,
Hogy a sürű kalászfejek
Élesre fent csengő vasától
Előttünk rendre dűljenek.
A csépet is mind sorra néztük,
S amelyiknek hibája volt,
Reá kötöztük jó erősen
A gyengén álló hadarót,
Hogy amidőn a tág szérűre
Kerül be majdan a kepe,
Szemét az érett búza-főnek
Vigan kiverhessük vele,
Felhányjon a szórólapát,
Kitisztítván a garmadából
Minden polyvát, gazt és lazát.
| | Találatok: 492
| | Találatok: 671
A Biblia a zsidóság és a kereszténység közös szent könyvének, az Ószövetségnek (Ótestamentum), és a kereszténység később keletkezett, Jézushoz kapcsolódó másik szent könyvének, az Újszövetségnek (Újtestamentum) a gyűjtőfogalma.A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése „könyvek”. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendő folyamán, a Kr. e. 2. évezredtől a Kr. e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u. 1. században pedig az őskeresztény egyház körében keletkeztek. A hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerű közemberek is. A Biblia nem csupán vallásos olvasmány, hanem irodalmi alkotás is, aki teheti, fedezze fel (újra) a benne rejlő értékeket!
„Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét!” (Zsoltárok 100,4)
| | Találatok: 680
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.
| | Találatok: 692
| Augusztus: alvó emberre nem csap a villám | |
 |
Augusztusz császárról nevezték el. Csillaghullás és dinnyeérés hava. Zsendülnek a korai szőlők. Nyárutó. Átmenet a nyárból az őszbe. Augusztusi harmat hizlalja a szőlőt. Enyhe télre van kilátás, mert a ludak vékony tollruhába öltöztették magukat. Ha Lőrinc és Bertalan napján szép az idő, akkor jó bor és szép ősz lészen. 22-én már őszt ül Simphonius. Ha Kisasszony havában dördül a menny, jó szerencsét hoz a vetéshez, de sok betegséget. Német tapasztalat szerint:” Jól figyelj s a vihar során! Messze kerüld el a tölgyfát! Lucfenyőtől mindig szaladj, de a bükkhöz hű maradhatsz.” A reggeli mennydörgés esőt hoz vagy szelet. Ha délben dörög, záporesőt várj; ha a napnak utolsó órájában dörög, égiháborúnak a jele. A nehézkeseket és az aluvó embereket meg nem üti soha a mennykő. |