Gyöngyhalász

Az államalapítás ünnepe

 „Szent István napjának megünneplésére készült a nemzet, már akkor szabadabb áramlatok voltak a levegőben (1860-ban). Szent István kezének körülhordozása alkalmával, aki csak tehette, mindenki részt akart venni a körmenetben. Mi a Dísz téren, Huszár Sándor jó ismerősünk házának ablakaiból néztük. Az ő felesége Madách Imrének volt a nővére. Ott volt leendő vőlegényem is nővéreivel. Azt állítják, hogy a Lánchíd a nagy embertömegtől csak úgy imbolygott és hajladozott.”
(Rudnay Józsefné Veres Szilárda)
Az államlapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században. A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török hódoltság alatt eltűnt. A katolikus ünnep következő fejezete Mária Terézia korához kötődik, amikor uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. Rendelete nemzeti ünnepnek minősítette Szent István napját.  Az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejező szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben először megtartott körmenet fektette le. A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta. Az enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20-a egyre népszerűbbé vált.. A Horthy-rendszerben korábbi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, új  szokásokat hoztak létre, tisztavatást, az ünnepélyes őrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tűzijátékot. A körmenet a kommunizmus berendezkedése után ismét tiltólistára került, negyven évre. Addig Szent István napnak hívták augusztus 20-át. 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés mint központilag előírt szóhasználat. A rendszerváltás után augusztus 20-át választották hivatalos állami ünnepnek.