Bejelentkezés

Keresés

A kenyérsütés régen (özv. Gubó Pálné emlékezései alapján)

kenyerMinden héten 6 kenyeret sütöttem a szolgálatban. 15 éves voltam, most 92 éves vagyok. Este csináltam kovászt a teknőbe, morzsoltka volt. Nem élesztővel, morzsoltkát csináltunk. Reggel fölkeltem 4-kor, szoktak harangozni 4-re, tudod a toronyban.. A morzsoltkára ráöntöttem a krumplit, volt hogy nyers krumpliból is reszelve szoktam tenni a kenyérbe, meg megfőlve, átnyomtuk a krumplinyomón, úgy tettük a morzsoltkába. Az nagyon jó, az krumplis kenyér volt. Először, mikor megkelt a kenyér, mikor már kiszakítottuk a kenyeret a szakajtóba, összekapartuk a kanállal ottan, ami rá volt ragadva a teknőre, liszttel összekevertük, egy hétig úgy állt egy zacskóban fölakasztva, ez volt a morzsoltka. Aztán újból sütöttünk minden héten, aztán mikor elfogyott a kenyér, minden héten szolgálatban is, meg amikor asszony voltam akkor is úgy csináltuk azt a kenyeret. Elmentem fűteni, mikor már tele volt a teknő, hogy majd fogom szakítani a szakajtóba, a szakajtó kész volt, volt szép szakajtóruha, megliszteztem és akkor kiszakítottam a kenyereket, minden szakajtóba tettem egyet. De azt jól ki kellett forgatni, hogy szép formája legyen neki. Mikor tele volt a teknő, meg volt kelve, mentem fűteni. Akkor kikapartam a tüzet, a kemencéből, vasból volt az, olyan hosszú volt, minek hívták…, hát tüzet kapartam vele. Kihúzgáltuk a tüzet a kemence elé, a kenyeret beraktam, becsuktam a súbert a kemencén, akkor szépen sült. Két óráig, két óra kellett a kenyérsütéshez. Megnéztük az órát, nem szedtük ki előbb. Volt olyan hogy megsült jobban, de én már olyan jól értettem ahhoz, hogy hogy kell azt kifűteni, nekem nagyon szépen sikerült mindig, a szolgálatban is.