Rumy Baby és Potocsnik család levelezése, 1910-30-as évek
Kedves Baby!
Mindjárt, hogy semmit ne mulasszak, írom e sorokat, - de ennek dacára bocsánatkéréssel kezdem, hogy ceruzával írok egyrészt, másrészt pedig, hogy rendetlenül. Tegnap este még el akartam menni, mert nem tartottam elég kifejezőnek búcsúmat , de gondolván, hogy csomagolással van elfoglalva nem akartam molesztálni. Búcsúm pedig azért nem volt stílszerű, mert egyforma voltam a többi jelenlévőkkel – kivéve a lányokat, kiknek búcsúja mégis különbözött. Hogy ceruzával és rendetlenül írom e sorokat - annak szolgáljon mentségül, hogy otthon írom, hol még nem vagyok berendezkedve levélírásra, tekintve hogy ez az első lányhoz intézett szárnypróbálgatásom. Írja meg, hogy hogyan sikerültek. Szomorúság most az osztályrészem, mert maga Baby a lelki egyensúlyomat visszahelyezte egyrészt, másrészt pedig egyik miértre választ adott. Kíváncsinak nem illik lenni. Itt ködös, borús idők járnak, amit tudni méltóztatik - tekintve a rövid távolságot - de méltó kifejezői lelki hangulatomnak. Márika neheztel és kérdő tekintettel néz felém és kifejezte, hogy nem csak kalapom de én is megváltoztam. Mári vigasztalni is próbált… De egyelőre nem megy a hangulatváltozás - talán később. Új orientációkra vágyom, nem tartom stílszerűnek a visszatérést. A helyet kereső örökké hű énem és magam szeretete másokon keresztül is a megoldást megkönnyítik. Gondolataim hogy kissé talán zavarosak - írassék a változás terhére. Kíváncsi vagyok, hogy e könyviteli tételt el tudja-e könyvelni. Befejezem soraim, hagyom a kifejezőbb sorok megírását, hangulatomnak kedvező fordulása után.
Kézcsókom kérem kedves anyukájának átadni, magát szintén kézcsókolom szeretettel: Barna
Kedves Baby!
Mindjárt, hogy semmit ne mulasszak, írom e sorokat, - de ennek dacára bocsánatkéréssel kezdem, hogy ceruzával írok egyrészt, másrészt pedig, hogy rendetlenül. Tegnap este még el akartam menni, mert nem tartottam elég kifejezőnek búcsúmat , de gondolván, hogy csomagolással van elfoglalva nem akartam molesztálni. Búcsúm pedig azért nem volt stílszerű, mert egyforma voltam a többi jelenlévőkkel – kivéve a lányokat, kiknek búcsúja mégis különbözött. Hogy ceruzával és rendetlenül írom e sorokat - annak szolgáljon mentségül, hogy otthon írom, hol még nem vagyok berendezkedve levélírásra, tekintve hogy ez az első lányhoz intézett szárnypróbálgatásom. Írja meg, hogy hogyan sikerültek. Szomorúság most az osztályrészem, mert maga Baby a lelki egyensúlyomat visszahelyezte egyrészt, másrészt pedig egyik miértre választ adott. Kíváncsinak nem illik lenni. Itt ködös, borús idők járnak, amit tudni méltóztatik - tekintve a rövid távolságot - de méltó kifejezői lelki hangulatomnak. Márika neheztel és kérdő tekintettel néz felém és kifejezte, hogy nem csak kalapom de én is megváltoztam. Mári vigasztalni is próbált… De egyelőre nem megy a hangulatváltozás - talán később. Új orientációkra vágyom, nem tartom stílszerűnek a visszatérést. A helyet kereső örökké hű énem és magam szeretete másokon keresztül is a megoldást megkönnyítik. Gondolataim hogy kissé talán zavarosak - írassék a változás terhére. Kíváncsi vagyok, hogy e könyviteli tételt el tudja-e könyvelni. Befejezem soraim, hagyom a kifejezőbb sorok megírását, hangulatomnak kedvező fordulása után.
Kézcsókom kérem kedves anyukájának átadni, magát szintén kézcsókolom szeretettel: Barna