A régi rendszerben a katonai szolgálat kötelező volt, nem úgy, mint napjainkban, hogy hivatásos katonák vannak pénzért. Engem is besoroztak, majd behívtak, Budapesten, az egyik laktanyában kaptunk elhelyezést. De nyáron nem ott szolgáltunk, kimentünk Gödöllőre. Én páncéltörő egységhez mentem, minden páncéltörőnél heten voltunk katonák, meg a parancsnok. Majd nyáron azért gyakran elmentünk Budapest külső kerületeibe, ahol annak idején a Szabad Európa Rádió zavarállomása épült, és ott dolgoztunk. ’56-ba is, nem tudtuk, hogy mi fog történni, azt hallottuk, hogy a fiatalok tüntetnek, az egyetemisták, de a laktanyán belül kikapcsolták a rádiót, úgyhogy közelebbi híreket nem hallottunk. Azon a napon, 23-án is kint voltunk Rákospalotán, majd bejöttünk délután, akkor összeszedték a katonákat, akit találtak a laktanyán belül, és teherkocsikra ültették, föltettek ilyen fémvázákba lőszereket, és akkor már gyanús volt, hogy hova is megyünk. Gyakorlatra megyünk? Többek között engem is fölültettek egy kocsira, kb. 20 teherkocsi ment. És akkor tudtuk meg, hogy a Magyar Rádió stúdiójához kell menni, a Bródy Sándor utcába. De a Kerepesi úton lefelé, ahogy haladtunk, golyózápor érte a kocsikat, egy templomtoronyból lőttek a katonákra. Hát, ott szétszéledtünk, úgyhogy többek között én is leugrottam a kocsiról, visszagyalogoltam, nem volt még messze a laktanya. A körletben elbújtunk, többek között én is elbújtam, de megtaláltak és azt mondták, le kell menni az alakulótérre. Eligazítást kaptunk, és újra ki kellett menni teherkocsikkal. Akkor már nem sikerült a kocsiról leszállni, simán bementünk a Bródy Sándor utcába, és ott már lehetett hallani lövéseket jobbról, balról, a tetőről. Nekünk nem volt különleges fegyverünk, csak a karabély volt, de a lőszer nem volt, az a kocsin maradt, lőszer nem volt senkinek, én tudomásom szerint, akik akkor értek ki, azok nem bontották föl a ládákat. Csak védelembe akartak menni a stúdióhoz, mert a diákok el akarták foglalni a stúdiót. Emlékszem, hogy a stúdiót akkor tatarozták, az egyik utca sarkán mentek föl a létrán, nem tudom, hogy diákok voltak-e vagy kik voltak. És a szemben levő épületből meg lőttek be az ablakokba. Úgyhogy ott kb. egy emeletre fölment az a férfi, és leesett a malteres ládába, tehát meglőtték. Hogy bentről-e vagy kintről, azt nem tudjuk. A tiszt összefogott minket, vezényelt, hogy a Vas utcából a tüntető tömeget el kell oszlatni. Ő ment elöl, utána a katonáknak kellett menni, a fegyver nálunk volt, de a tiszteknek volt azért lőszer, és hát láttam azon az estén, hogy egy tiszt vaktölténnyel meglőtt egy személyt. És akkor azt fölemelték, és mutatták a civilek, hogy így gyilkolnak a katonák… (Folytatjuk…)