Manga János

(Tereszlény, 1906. jún. 24. – Bp., 1977. szept. 2.)

Néprajzkutató, a történelemtudományok kandidátusa (1960). Tanítói diplomát, majd Kolozsvárott bölcsészdoktorátust szerzett (1941). Szlovákiai magyar falvakban (1929-38), ill. Érsekújvárott tanított (1938–41). A budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa (1941–49). A balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója (1949–57, 1958–59). A budapesti Népművelési Intézet igazgatója (1960–63), nyugdíjazásáig az MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársa, osztályvezetője (1963–1973). 1932-től a pozsonyi rádió magyar adásának első szerkesztője. Az 1930-as években a rádió munkatársaként kezdett népzenét gyűjteni szlovákiai falvakban. Elsősorban ünnepi népszokásokkal, népi hangszerekkel, római katolikus vallásos néprajzzal és pásztorművészettel foglalkozott. Az Ipoly és a Garam mente, Zoborvidék és Mátyusföld magyar vidékeit kutatta. Tanulmányokat tett közzé a magyarországi szlovákok néprajzáról. Vanyarcon is végzett kutatásokat. Vanyarcról szóló szlovák nyelven megjelent műve: Z minulosti Veňarcu (Budapest, 1978).