Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:43 | | 
| 
| Találatok: 411
| | Találatok: 411
…és a levest is, a húslevest megfőzték úgy, hogy a szent karácsony napja, karácsony másodnapja, hogy az meg legyen szentelve, hogy akkor ne dolgozzunk semmit. És az asztalra volt téve dió, alma, körte, ostya, és azután ezek az ételek, mindegyikből egy darabkát, ahányan voltunk az asztalnál, az almát annyi felé vágtuk, hogy ha valami rossz útra térsz, hogy emlékezzél meg, hogy kivel etted az almát. Ezt kelletett mondani. És volt olyan karácsonyi mák, amelyikkel a gubát szórtuk meg, abból is tettünk az asztalra. És azt meg arra használták ugye, sokszor kapott a tehén tőgygyulladást, úgyhogy ezzel a karácsonyi mákkal meg karácsonyi morzsával, amit letettünk az ostyából, meg mindenből, szoktak parazsat tenni a szemétlapátra, és ezt a morzsát rá. És a tehénnek a tőgye alá ezzel füstöltek, úgyhogy ettől ez a gyulladás elmúlt. Piros kukuricát, na, ezt még kifelejtem, volt olyan piros szemű kukurica, teljesen olyan vérpiros, meg azt is rá. De ez, ha valakinek fájt a foga és be volt dagadva az arca a fogfájástól, arra is használták és arra is jó volt.
Azután ugye jöttek a gyerekek este köszönteni, énekelni, de már nappal is jöttek. Bár most olyan nincsen, nem is járnak a gyerekek most már. A karácsony nem olyan ünnep, nem úgy tartsuk, ez a baj. Most nem tudjuk, hogy az Úr Jézus született, akkor tudtuk! És mentek a felnőttek is énekelni, akkor a tisztelendő úr is járt velünk, úgyhogy házról-házra mentünk, nem úgy, hogy nekünk valamit adjanak, pénzt nem fogadtunk el.
Azután jött az újév. Akkor pedig, akkor is jártak a gyerekek énekelni, akkor is kaptak pénzt is, diót, meg ha közelebbi rokon volt, akkor több pénzt, ha távolabbi rokon volt, kevesebbet. És akkor a harangozó a toronyban énekelt, Tedásnak nevezték, nagyon szép hangja volt neki. Úgyhogy amikor éjfélkor köllötött énekelni, hogy az egyik év zárul, a másik kezdődik, akkor énekelte, hogy „Ez esztendőt megáldjad kegyelmedből, Úristen”. Úgy vártuk, hogy megy a Tedás énekelni, úgy vártuk, hogy énekeljen!
Azután ugye jöttek a gyerekek este köszönteni, énekelni, de már nappal is jöttek. Bár most olyan nincsen, nem is járnak a gyerekek most már. A karácsony nem olyan ünnep, nem úgy tartsuk, ez a baj. Most nem tudjuk, hogy az Úr Jézus született, akkor tudtuk! És mentek a felnőttek is énekelni, akkor a tisztelendő úr is járt velünk, úgyhogy házról-házra mentünk, nem úgy, hogy nekünk valamit adjanak, pénzt nem fogadtunk el.
Azután jött az újév. Akkor pedig, akkor is jártak a gyerekek énekelni, akkor is kaptak pénzt is, diót, meg ha közelebbi rokon volt, akkor több pénzt, ha távolabbi rokon volt, kevesebbet. És akkor a harangozó a toronyban énekelt, Tedásnak nevezték, nagyon szép hangja volt neki. Úgyhogy amikor éjfélkor köllötött énekelni, hogy az egyik év zárul, a másik kezdődik, akkor énekelte, hogy „Ez esztendőt megáldjad kegyelmedből, Úristen”. Úgy vártuk, hogy megy a Tedás énekelni, úgy vártuk, hogy énekeljen!
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:41 | | | | Találatok: 607
| | Találatok: 607
Beton-kalapjuk emelve
kémények köszönnek
füstjük eregetik
szürke égözönnek
jégvirággal hímzett ablak
takarómmal betakarlak
sugárzik kályhám mélye
szemvilágod ékes fénye
elandalít alkonyatban
borogatás láz-folyamban
kísér hajnalból éjbe
utcák kezdetéből végébe
keresem és kutatom
napkeleten, nyugaton
hallgatag és szeszélyes
méltóképpen ünnepélyes
itt hunyorog ott ragyog
mint téli tiszta csillagok
felgyújtók és parázslók
porzó hóban szikrázók.
kémények köszönnek
füstjük eregetik
szürke égözönnek
jégvirággal hímzett ablak
takarómmal betakarlak
sugárzik kályhám mélye
szemvilágod ékes fénye
elandalít alkonyatban
borogatás láz-folyamban
kísér hajnalból éjbe
utcák kezdetéből végébe
keresem és kutatom
napkeleten, nyugaton
hallgatag és szeszélyes
méltóképpen ünnepélyes
itt hunyorog ott ragyog
mint téli tiszta csillagok
felgyújtók és parázslók
porzó hóban szikrázók.
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:39 | | | | Találatok: 656
| | Találatok: 656
Minden ősszel a mogorva szaloncukorgyártó, Nagy Kázmér új ötleteket keresett, hogy karácsony előtt minél több édességet el tudjon adni. Eddig minden évben sikerült valami új és különleges receptet találnia, de idén semmi sem alakult jól. Hiába próbálkozott, nem sikerült a diós, a zselés, a rumos cukorkának új ízt varázsolni.
Azon gondolkozott, mire ez a nagy felhajtás! Minek találjon ki új ízeket? A válasz egyszerű volt: minél több pénze legyen. Pedig Nagy Kázmérnak már semmi szüksége nem volt több pénzre.
Egy reggel, mikor ezen morfondírozott és egy zacskó cukorkát kóstolgatott, szembejött vele egy fázós, apró kisgyerek. Vágyakozva nézett a halom édességre. Nagy Kázmérnak morc természete ellenére jó szíve volt, és megkínálta, mire a kisfiú csak ennyit mondott:
−Három testvérem van.
Kázmér hát adott még három cukrot. A kisfiú erre:
−Van két unokatestvérem.
A szaloncukorgyártó milliomos egy kissé bosszúsan, de még megtoldotta kettővel, ám a kisfiú nem ment tovább:
−Egy árvaházban lakom negyvenedmagammal.
Ez már Kázmérnak is sok volt. Ezt már nem hihette el, ez a falánk gyerek biztosan hazudik, hogy még többet kapjon.
−Ne beszélj itt összevissza, te fiú! Menj a dolgodra!
De azonnal meg is bánta, amit mondott és fordult a gyerek után, aki a sarkon úgy eltűnt, mintha sose lett volna. Kázmér utána… és döbbenten vette észre, hogy a fiúcska valóban egy árvaház kapuján ment be. Kázmér ide is követte és egyre keserűbb lett a szíve, amiért elkergette a kisfiút. Odabent csodálkozó gyermekszemek néztek a bácsira.
Kázmér, ahogy ott álldogált, egyre biztosabb volt benne, hogy milyen lesz az idei különleges szaloncukor.
Hazasietett és becsomagolt negyven darab egyszerű zselés cukorkát, mindegyiket egy-egy nagy címletű bankjegybe, majd selyempapírba, és elvitte őket az árvaházba.
A gyerekek örömét látva a mogorva milliomos úgy érezte, még sosem volt ilyen könnyű a szíve karácsonykor…
Azon gondolkozott, mire ez a nagy felhajtás! Minek találjon ki új ízeket? A válasz egyszerű volt: minél több pénze legyen. Pedig Nagy Kázmérnak már semmi szüksége nem volt több pénzre.
Egy reggel, mikor ezen morfondírozott és egy zacskó cukorkát kóstolgatott, szembejött vele egy fázós, apró kisgyerek. Vágyakozva nézett a halom édességre. Nagy Kázmérnak morc természete ellenére jó szíve volt, és megkínálta, mire a kisfiú csak ennyit mondott:
−Három testvérem van.
Kázmér hát adott még három cukrot. A kisfiú erre:
−Van két unokatestvérem.
A szaloncukorgyártó milliomos egy kissé bosszúsan, de még megtoldotta kettővel, ám a kisfiú nem ment tovább:
−Egy árvaházban lakom negyvenedmagammal.
Ez már Kázmérnak is sok volt. Ezt már nem hihette el, ez a falánk gyerek biztosan hazudik, hogy még többet kapjon.
−Ne beszélj itt összevissza, te fiú! Menj a dolgodra!
De azonnal meg is bánta, amit mondott és fordult a gyerek után, aki a sarkon úgy eltűnt, mintha sose lett volna. Kázmér utána… és döbbenten vette észre, hogy a fiúcska valóban egy árvaház kapuján ment be. Kázmér ide is követte és egyre keserűbb lett a szíve, amiért elkergette a kisfiút. Odabent csodálkozó gyermekszemek néztek a bácsira.
Kázmér, ahogy ott álldogált, egyre biztosabb volt benne, hogy milyen lesz az idei különleges szaloncukor.
Hazasietett és becsomagolt negyven darab egyszerű zselés cukorkát, mindegyiket egy-egy nagy címletű bankjegybe, majd selyempapírba, és elvitte őket az árvaházba.
A gyerekek örömét látva a mogorva milliomos úgy érezte, még sosem volt ilyen könnyű a szíve karácsonykor…
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:37 | | | | Találatok: 740
| | Találatok: 740
A szaloncukor ötlete magyar cukrászok fejéből pattant ki az 1800-as évek végén. A cukrászinasok kezelték azt a gépet, amely a szaloncukor selyempapírját egyetlen mozdulattal volt képes rojtozni. Az inasok vitték házhoz az elkészült szaloncukrot is. A karácsonyt megédesítő magyar csemegét nagy írónk, Jókai Mór nevezte el szalonczukkedlinek.
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:31 | | | | Találatok: 593
| | Találatok: 593
Angliában a gyerekeknek sokat kell várniuk Szenteste, mielőtt lefeküdnének, a kandalló elé akasztják harisnyájukat. Ezekbe a harisnyákba viszi az ajándékot Santa Claus és nem a kis Jézus, mint idehaza. A kéményen át jut be a házba. A kíváncsi gyerekek, ha meglátják Santa Claust és az ajándékot, könnyezni kezdenek és mire kinyitják szemüket, az ajándék eltünik.
Franciaországban nem mindenhol állítanak karácsonyfát, általában fagyöngyágakkal díszitik fel a lakást. A nagyszoba egyik sarkába kerül a karácsonyi jászol, amelyet majdnem mindig a gyerekek építenek meg. Akinek van nyitott kandallója, mindig őrzi a tüzet, hogy ha a kis Jézus éjszaka meglátogatná a házat, ne fázzék. A szenteste csúcspontja az éjféli mise, a legapróbbak is elmennek. Mialatt a ház üresen áll, megjön a Karácsonyapó, ő hozza az ajándékokat.
Olaszországban a karácsonyi ünnep középpontja a jászol. A gyerekek csak január 6-án, háromkirályok napján kapják meg a várva várt karácsonyi ajándékot. Befana, a jóságos varázslóasszony éjszaka röpül be a házakba seprűjén a tetőn keresztül. A jó gyerekeknek ajándékot hoz, a rossz gyerekek csak széndarabokat találnak a cipőjükben.
Svédországban a karácsonyfát a nagyszoba közepére állítják, mert körülötte vidám táncot jár az egész család, baráti kör. Itt az ajándékot egy szalmából készült kecskebak hozza, az úgynevezett Jul-Bock. Régebben minden család hozott magának az erdőről egy hatalmas fatuskót, és meggyújtotta a nyitott kandallóban. Ameddig az égett, addig tartott az ünnep. Ezekben a napokban el kellett felejteni minden harcot, gyűlölködést, hallgattak a fegyverek.
Franciaországban nem mindenhol állítanak karácsonyfát, általában fagyöngyágakkal díszitik fel a lakást. A nagyszoba egyik sarkába kerül a karácsonyi jászol, amelyet majdnem mindig a gyerekek építenek meg. Akinek van nyitott kandallója, mindig őrzi a tüzet, hogy ha a kis Jézus éjszaka meglátogatná a házat, ne fázzék. A szenteste csúcspontja az éjféli mise, a legapróbbak is elmennek. Mialatt a ház üresen áll, megjön a Karácsonyapó, ő hozza az ajándékokat.
Olaszországban a karácsonyi ünnep középpontja a jászol. A gyerekek csak január 6-án, háromkirályok napján kapják meg a várva várt karácsonyi ajándékot. Befana, a jóságos varázslóasszony éjszaka röpül be a házakba seprűjén a tetőn keresztül. A jó gyerekeknek ajándékot hoz, a rossz gyerekek csak széndarabokat találnak a cipőjükben.
Svédországban a karácsonyfát a nagyszoba közepére állítják, mert körülötte vidám táncot jár az egész család, baráti kör. Itt az ajándékot egy szalmából készült kecskebak hozza, az úgynevezett Jul-Bock. Régebben minden család hozott magának az erdőről egy hatalmas fatuskót, és meggyújtotta a nyitott kandallóban. Ameddig az égett, addig tartott az ünnep. Ezekben a napokban el kellett felejteni minden harcot, gyűlölködést, hallgattak a fegyverek.
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:23 | | | | Találatok: 610
| | Találatok: 610
A Krisztus után 245-ben, Kis-Ázsiában született Szent Miklós 52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutotta. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal a hóborította Taurus hegyről. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa”.
A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutotta. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal a hóborította Taurus hegyről. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa”.
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:18 | | | | Találatok: 608
| | Találatok: 608
Elmult az alkonyat… olyan csendes minden,
Vagyon a természet halottias szinben;
Mintha örök álmot hozott volna rája
A letünt alkonyat hidegült sugára,
Sehol sincsen élet… a mező elhagyva,
Ki is keresné föl hóba, jégbe, fagyba?
Kemény zsarnok a tél; az ő országában
Mindenütt pusztulás és hideg halál van.
Hol van a mocsárok zajos élénk népe,
Mely olyan vidáman dalolgat az éjbe?
Hol a furulyaszó… s mely felelget rája
Hol van a csalogány mélabus danája?
Hol az enyhe szellő, a mely keservében
Zokogva bolyongott a virágos réten
S hordott kedves ajkán szebbnél szebb regéket,
Hogy nyomán a virág földerült, föléledt?!
Csendes, néma minden, erdő, berek, halom,
Fölütötte sátrát a komoly nyugalom;
Fölütötte sátrát… semmi sem zavarja,
A nagy mindenséget öleli át karja;
Csendes a falu is… a házak teteje
Csillámló hóval van telided tele,
Végiglen az utcán patyolat fehéren
A hideg téli szél besöpörte szépen.
Pislog a mécsvilág alacsony kunyhóban,
Áttör az ablakon és elvész a hóban;
El is veszhet bátran… nem keresi senki,
Jobb a kandallónak lángjánál pihenni…
Dibeg dubog a láng, pattog a hasábfa,
Körülveszi a lak egyszerű családja,
S míg magát mindegyik melengetni hagyja,
Munkát tart kezében a kicsinyje, nagyja.
Olvasgat a gazda kapcsos bibliából
S füstöl mellé kurtaszáru kis pipából,
Fonogat az anyjuk, perdül a rokkája,
Fonogat mellette szép hajadon lyánya,
Ki – midőn az apjuk olvas menyegzőről,
Boldog házasságról… csalfa hitszegőről,
Olyan nagyot sóhajt… ugy figyel a szóra,
Nem csoda, ha néha elakad orsója.
Piros kis fiucska van az asztal mellett,
Arcán ártatlanság szép virága termett,
Ragyogó szemével a mécs lángját nézi,
Ugy lobog, ugy lángol… oh, beh tetszik néki!
Majdan ártatlanul gyermekes örömmel
Nehány csepüszálat von a kenderből el
S a láng fölé tartva, ugy megörül rajta,
Ha a mécs a szálat égve lobogtatja.
De midőn az apa emiatt reászól,
Megbánás mosolyg ki ártatlan arcából;
Hízelkedve simul anyjának ölébe;
„Ugy-e édes anyám, nem haragszol érte?”
…Majdan az ablakhoz oda lép a gazda,
Letörli kezével, mert meg van izzadva,
Kitekint az éjbe, sokat ugyan nem lát,
A téli szél zugva, hidegen süvölt át.
…Más egyéb oda künn olyan csendes, néma,
A fekete holló károg néha-néha.
Midőn valami nesz fölzavarja álmát
Rettenve ébred föl s lebegteti szárnyát.
Azután meg ismét – hogy a vészt nem sejti –
Fekete fejét a szárnya alá rejti
S álma megjön ujra fényes hóvirágon,
Odafönn a száraz zuzmaravert ágon.
Átreszket a légen a holdnak sugára,
Annak is halványabb – mint régen – orcája,
Mintha ábrándoznék boldogabb napokról,
Virágos mezőről, virágos tavaszról…
…Kialudt a mécsnek lobbadozó lángja…
Halványabb a holdnak merengő orcája
S mintha nem is lelné, gyönyörét az éjbe:
Betakarja magát fellegköpenyébe.
Vagyon a természet halottias szinben;
Mintha örök álmot hozott volna rája
A letünt alkonyat hidegült sugára,
Sehol sincsen élet… a mező elhagyva,
Ki is keresné föl hóba, jégbe, fagyba?
Kemény zsarnok a tél; az ő országában
Mindenütt pusztulás és hideg halál van.
Hol van a mocsárok zajos élénk népe,
Mely olyan vidáman dalolgat az éjbe?
Hol a furulyaszó… s mely felelget rája
Hol van a csalogány mélabus danája?
Hol az enyhe szellő, a mely keservében
Zokogva bolyongott a virágos réten
S hordott kedves ajkán szebbnél szebb regéket,
Hogy nyomán a virág földerült, föléledt?!
Csendes, néma minden, erdő, berek, halom,
Fölütötte sátrát a komoly nyugalom;
Fölütötte sátrát… semmi sem zavarja,
A nagy mindenséget öleli át karja;
Csendes a falu is… a házak teteje
Csillámló hóval van telided tele,
Végiglen az utcán patyolat fehéren
A hideg téli szél besöpörte szépen.
Pislog a mécsvilág alacsony kunyhóban,
Áttör az ablakon és elvész a hóban;
El is veszhet bátran… nem keresi senki,
Jobb a kandallónak lángjánál pihenni…
Dibeg dubog a láng, pattog a hasábfa,
Körülveszi a lak egyszerű családja,
S míg magát mindegyik melengetni hagyja,
Munkát tart kezében a kicsinyje, nagyja.
Olvasgat a gazda kapcsos bibliából
S füstöl mellé kurtaszáru kis pipából,
Fonogat az anyjuk, perdül a rokkája,
Fonogat mellette szép hajadon lyánya,
Ki – midőn az apjuk olvas menyegzőről,
Boldog házasságról… csalfa hitszegőről,
Olyan nagyot sóhajt… ugy figyel a szóra,
Nem csoda, ha néha elakad orsója.
Piros kis fiucska van az asztal mellett,
Arcán ártatlanság szép virága termett,
Ragyogó szemével a mécs lángját nézi,
Ugy lobog, ugy lángol… oh, beh tetszik néki!
Majdan ártatlanul gyermekes örömmel
Nehány csepüszálat von a kenderből el
S a láng fölé tartva, ugy megörül rajta,
Ha a mécs a szálat égve lobogtatja.
De midőn az apa emiatt reászól,
Megbánás mosolyg ki ártatlan arcából;
Hízelkedve simul anyjának ölébe;
„Ugy-e édes anyám, nem haragszol érte?”
…Majdan az ablakhoz oda lép a gazda,
Letörli kezével, mert meg van izzadva,
Kitekint az éjbe, sokat ugyan nem lát,
A téli szél zugva, hidegen süvölt át.
…Más egyéb oda künn olyan csendes, néma,
A fekete holló károg néha-néha.
Midőn valami nesz fölzavarja álmát
Rettenve ébred föl s lebegteti szárnyát.
Azután meg ismét – hogy a vészt nem sejti –
Fekete fejét a szárnya alá rejti
S álma megjön ujra fényes hóvirágon,
Odafönn a száraz zuzmaravert ágon.
Átreszket a légen a holdnak sugára,
Annak is halványabb – mint régen – orcája,
Mintha ábrándoznék boldogabb napokról,
Virágos mezőről, virágos tavaszról…
…Kialudt a mécsnek lobbadozó lángja…
Halványabb a holdnak merengő orcája
S mintha nem is lelné, gyönyörét az éjbe:
Betakarja magát fellegköpenyébe.
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:16 | | | | Találatok: 611
| | Találatok: 611
Győry Vilmos (Győr, 1838. jan. 7. – Bp., 1885. ápr. 14.): evangélikus lelkész, író, műfordító, az MTA l. tagja (1872), Győry Loránd miniszter apja, Pesten segédlelkész, 1862-től 1876-ig Orosházán, 1876-tól haláláig a fővárosban lelkész. 1868-tól a Kisfaludy Társaság tagja. Az ifjúsági irodalom egyik úttörője. Fordított többek között Shakespeare, Molière, Cervantes, Calderon műveiből. Három népszínművét előadták a Népszínházban. Cikkei és értekezései a fővárosi szak- és napilapokban igen gyakoriak voltak (egybegyűjtve kötetekre terjednének). Az 1850-es években Veres Pálné lányának, Szilárdának volt a házitanítója, így sok időt töltött Vanyarcon. Itt írta a Téli est falun című költeményét. – Fő művei: A legújabb Robinson (Pest, 1869); Nótás Kata (színmű, Bp., 1879); Gy. V. egyházi beszédei (Bp., 1886); Gy. V. költeményei (Bp., 1886); Gy. V. elbeszélései (I–IV. Bp., 1886, 1888, 1909).
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:12 | | | | Találatok: 607
| | Találatok: 607
Lehulltak a levelek,
kinn már hideg szél fúj,
sapkát, sálat, gyerekek,
egy év újra elmúlt.
Elszálltak a madarak,
mindig sötétebb lesz,
azok, kik itt maradtak,
tudják, hideg tél lesz.
Maradtak itt madárkák,
fagyos, csípős télben.
Széncinegék és a csuszkák,
mások elszálltak délre.
Gyertek, gyertek, picinykék,
adunk mi magocskát,
erdei pintyek, kék cinkék,
hadd halljunk dalocskát!
Ha felnősz, sose feledd,
mit tanultál róluk,
óvd és maggal etesd,
ha hideg szél, hó fúj!
kinn már hideg szél fúj,
sapkát, sálat, gyerekek,
egy év újra elmúlt.
Elszálltak a madarak,
mindig sötétebb lesz,
azok, kik itt maradtak,
tudják, hideg tél lesz.
Maradtak itt madárkák,
fagyos, csípős télben.
Széncinegék és a csuszkák,
mások elszálltak délre.
Gyertek, gyertek, picinykék,
adunk mi magocskát,
erdei pintyek, kék cinkék,
hadd halljunk dalocskát!
Ha felnősz, sose feledd,
mit tanultál róluk,
óvd és maggal etesd,
ha hideg szél, hó fúj!
Megjelent: 2010. november 25. csütörtök, 14:10 | | | | Találatok: 603
| | Találatok: 603
Jelképeink
Alma: A bibliai bűnbeesés gyümölcseként is ismert alma a tiltott tudás, vagy többnyire ugyancsak tiltott szerelem megismerésének jelképe. Az örök életet, a feltámadás ígéretét elhozó Megváltót is szokás almához hasonlítani, pl.: „A kis Jézus arany alma, boldogságos szűz az anyja”. A megromlott világ orvosa ő, s mint a néphit tartja, amit a bűnbeesés almája elrontott, azt szintén alma teheti jóvá: a Jézust szimbolizáló aranyalma.
Csillag: A csillag gazdagon kiaknázott szimbólum: a fénysugaras ötágú csillag a betlehemi csillag jelképe, mely az evangéliumok szerint Jézus születését jelezte az égen. Egy ószövetségi jóslat a Messiást csillagnak nevezi, ezért a csillag a zsidók szemében a Messiás jelképe. A kereszténységben a teremtés és a Szentháromság jelképe.
Alma: A bibliai bűnbeesés gyümölcseként is ismert alma a tiltott tudás, vagy többnyire ugyancsak tiltott szerelem megismerésének jelképe. Az örök életet, a feltámadás ígéretét elhozó Megváltót is szokás almához hasonlítani, pl.: „A kis Jézus arany alma, boldogságos szűz az anyja”. A megromlott világ orvosa ő, s mint a néphit tartja, amit a bűnbeesés almája elrontott, azt szintén alma teheti jóvá: a Jézust szimbolizáló aranyalma.
Csillag: A csillag gazdagon kiaknázott szimbólum: a fénysugaras ötágú csillag a betlehemi csillag jelképe, mely az evangéliumok szerint Jézus születését jelezte az égen. Egy ószövetségi jóslat a Messiást csillagnak nevezi, ezért a csillag a zsidók szemében a Messiás jelképe. A kereszténységben a teremtés és a Szentháromság jelképe.