Mikszáth Kálmán

(Szklabonya, 1910 – tól Mikszáthfalva, 1847. jan. 16. – Bp., 1910. máj. 28.)

Író, újságíró, a magyar kritikai realista próza nagy mestere, az MTA tagja (l. 1889, t. 1905). Kisbirtokos szülők gyermeke. 1857 – 1863 között Rimaszombatban végezte a gimn. első hat osztályát, majd tovább tanult Selmecbányán, ahol 1866-ban érettségizett. Pesten joghallgató lett, de a diplomát nem szerezte meg. 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. 1872-ben ügyvédgyakornok és a fővárosi lapokba írogatott. Balassagyarmaton ismerkedett meg későbbi feleségével, Mauks Ilonával. Tagja volt a Petőfi (1878) és a Kisfaludy (1882) Társaságnak, munkatársa a Pesti Hírlapnak és a Magyar Hírlapnak. Művei: Tót atyafiak, A jó palócok, Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város, Két választás Magyarországon, Új Zrínyiász, A beszélő köntös, A két koldusdiák. 1907-ben Összegyűjtött munkáiért az MTA nagyjutalmát nyerte el. Karcolatokat írt Veres Pálról, nagyra becsülte és hosszan emlékezett meg Veres Pálnéról, a vanyarci birtoknak ő is látogatója volt, ill. gyakori vendége Veres Szilárda budapesti irodalmi szalonjának. Műveit a világ sok nyelvén olvassák. 1910-ben megünnepelték írói pályájának negyvenedik évfordulóját, utána választókerületébe, Máramarosszigetre utazott, ahonnan már betegen tért haza, s néhány nap múlva meghalt.