| 
| Találatok: 664
Apkó Istvánné visszaemlékezése a farsangról:
„Főztünk farsangra kocsonyát, azután fánkot sütöttünk, három napig tartott ez a farsangi ünnepség. Farsangkor úgy mulattak, hogy a bíró aláírta azt az engedélyt, meg a tisztelendő úr, hogy lehet mulatni. Ha meg valami volt, hogy verekedtek? Akkor nem írták alá, és nem lehetett mulatni. Szabadtéri mulatságok voltak, nem zárt mulatságok. Farsangkor csak a legényt öltöztették fel a fonóba, úgyhogy adtak birkagubát rá, és medve lett belőle. Úgyhogy láncon, és daloltak, hogy „Dirmeg-dörmög a medve, nincsen neki jó kedve, dillárom, haj”. És aztán, mikor bementek vele a fonóba, a lányokat fogdosták, azok meg nagyon nagy sikítozást csináltak, mert olyan gorombán viselkedtek ezek.”
| | Találatok: 645
Veres Pálné naplójából -Még leánykorából 1837-38-ból
A legtöbb aggodalmam, meggondolatlanságom és a tévútra jutásom következményeitől való félelemből adódik. Boldogan élvezhetek ártatlan szórakozást, mint például a táncot, a színházat és így tovább; mégsem szabad, hogy mindez a kötelességemtől elvonjon vagy a kényeztetés révén, ha csak egy időre is, lustává tegyen, nem, még szorgalmasabb akarok lenni és azonnal bepótolni a mulasztásokat tevékenységgel és rendezéssel.
Két fő tényező határozza meg, hogy a lélek szeretetre méltó-e: önmagunk helyes ismerete és az igazi emberismeret. Az ember értékét először csak lénye alapján akarom megítélni, és nem akarom, hogy ennek megvizsgálásánál a képzelőerőm vagy az előítéleten alapuló véleményem félrevezessen a vélekedésben, másodszor elnéző akarok lenni mások hibáival szemben, ezeket sohasem bírálni; ezzel sok ellenséget szerzünk magunknak. Harmadszor- tapintatos akarok lenni és a gorombaságot el akarom kerülni, fiatal emberekkel is a legilledelmesebben viselkedni, erényességüket dicsérni.
Szeretetben, gyűlöletben és szavakban mértékletességet elsajátítani.
Előítélet minden olyan vélemény, amelyet egy dolog értékéről vagy értéktelenségéről feltételezek, mielőtt azt pontosan megismernék.
| | Találatok: 649
Aki a művészetek országát
Gazdagítja nemesen cselekszik,
S önkezével alkotott füzére
Jutalomként halántékin díszlik.
Aki a természetet szépíti
S keze alatt egy virágcsa nő fel,
Hálásan mosolyog rá a természet,
S élend a természet szellemével.
De ki emberkebleket képez ki
Az teremt mint isteneknek társa,
Lelke hat, míg létez művelődés
S legszebb díja: embertársi hála.
(Veres Pálnéról)
| | Találatok: 635
Madách Imre
(Alsósztregova, 1823. jan. 21. - Alsósztregova, 1864. okt. 4.)
[költő, író, drámaíró, az MTA tagja] A 19. századi magyar drámaírás legnagyobb alakja, Madách Imre régi nemesi családok sarjaként született. 1837-ben kezdte egyetemi tanulmányait a pesti egyetemen, ahol előbb bölcseletet majd jogtudományokat hallgatott.
Egyetemi tanulmányai alatt írta első verseit, melyek 1840-ben jelentek meg, és bár kapcsolatba került a kor irodalmi elitjével, 1840-ben Nógrád vármegyébe költözött.
Lírai költeményei mellett már ekkor is írt drámákat, ezek azonban későbbi műveihez képest kiforratlan alkotások, melyeket átjár a pesszimizmus és a nőgyűlölet. 1845-ben beleszeretett a bihari alispán leányába, Fráter Erzsébetbe, akit a család heves ellenzése ellenére nőül vett. A házasság után a csesztvei családi kastélyban hat boldog évet töltött feleségével, ami nagyban hozzájárult költői fejlődéséhez. Új érzéseit, hangulatát a Vadrózsák c. dalciklusában örökítette meg.
A szabadságharc bukása után bújtatta Kossuth személyi titkárát, ezért egyévi börtönre ítélték. A börtönben meglátogatta a Veres házaspár, akikkel jó kapcsolatot ápolt. A vanyarci birtokon találta meg azt a szellemi légkört, ahol megértették az ő nagyságát. Rabsága alatt felesége állítólag megcsalta, ezért 1854-ben elvált tőle. Visszatért pesszimista világképéhez.
Fő műve, "Az ember tragédiája" drámai költemény, amely klasszikussá tette rangját, és amelyet 1859 - 60-ban írt, messze kimagaslik többi alkotása közül. Veres Pálné személyisége erősen hatott Éva alakjának megformálásában. Egyes Madách-kutatók szerint a Veres család nőtagjaihoz gyengédebb érzelmek fűzték a költőt. A tragédia meghozta országos siker után Madáchot a Kisfaludy Társaság 1862-ben tagjává választotta.
| | Találatok: 669
Ne haragudj rám bolondságomért,
Csak szeress, a szívemért, a lelkemért,
Ne haragudj rám, ha olykor vak vagyok,
Én tudom azt, te is szeretsz nagyon.
Viseld el nehéz természetem,
Ne dobj el magadtól sosem,
Várj rám minden nap, minden pillanatban,
Neked is érezned kell, a mi szerelmünk nagy.
Így tizenegy év után a lépcsőn ülve,
Merengek magam elé nézve,
És gondolkozom, megérdemeltelek?
A válaszom az lett: igen, hisz szívből szerettelek.
Újabb tíz év után is itt szeretnék ülni,
És újra föltenni e kérdést,
De már nem magamnak, hanem csak neked,
A válaszod ne legyen más, csak egy szó: igen.