Veres Pálné naplójából -Még leánykorából 1837-38-ból

A legtöbb aggodalmam, meggondolatlanságom és a tévútra jutásom következményeitől való félelemből adódik. Boldogan élvezhetek ártatlan szórakozást, mint például a táncot, a színházat és így tovább; mégsem szabad, hogy mindez a kötelességemtől elvonjon vagy a kényeztetés révén, ha csak egy időre is, lustává tegyen, nem, még szorgalmasabb akarok lenni és azonnal bepótolni a mulasztásokat tevékenységgel és rendezéssel.
Két fő tényező határozza meg, hogy a lélek szeretetre méltó-e: önmagunk helyes ismerete és az igazi emberismeret. Az ember értékét először csak lénye alapján akarom megítélni, és nem akarom, hogy ennek megvizsgálásánál a képzelőerőm vagy az előítéleten alapuló véleményem félrevezessen a vélekedésben, másodszor elnéző akarok lenni mások hibáival szemben, ezeket sohasem bírálni; ezzel sok ellenséget szerzünk magunknak. Harmadszor- tapintatos akarok lenni és a gorombaságot el akarom kerülni, fiatal emberekkel is a legilledelmesebben viselkedni, erényességüket dicsérni.
Szeretetben, gyűlöletben és szavakban mértékletességet elsajátítani.
Előítélet minden olyan vélemény, amelyet egy dolog értékéről vagy értéktelenségéről feltételezek, mielőtt azt pontosan megismernék.