| 
| Találatok: 661
Veres Pálné naplótöredéke. Leánykorából, 1937-38-ból
A rend az otthoni megelégedettség lelke; amit szüntelenül gyakorolni akarok. Ha valakinél hibát észlelek, azért nem akarom őt megdorgálni, még kevésbé kíméletlenül megítélni, mégis szilárdan elhatározni, hogy saját magam ne essek ebbe a hibába vagy, ha erre mégis sor kerül, keressem a kiutat.
Férfiasan erős lenni, az irányítást átvenni másoktól, folyvást elgondolkodni magamban, az érzéseimet mindig szilárdan a keblemben viselni, nem szégyenkezni semmiért, és mégis mindenre odafigyelni, nehogy esetleg téves vélemények alakuljanak ki rólam, mindig határozott legyek magamban afelől, amit tennem kell és ebben nem meginogni, még mások iránti jóindulatból sem.
És végül elértem: a természetem ellenáll a rossznak.
| | Találatok: 674
| | Találatok: 850
Rudnayné Veres Szilárda emlékei (1859, Balatonfüred):
Az Anna-bálra gyülekeztünk, megkezdődött a tánc, báró Duka közeledik hozzám és bemutat egy fiatal ulánus tisztet: gróf Loghotettit. Éppen keringőt húztak, meghajtja magát és táncra kér. Én ezt feleltem: „Osztrák katonával nem táncolok, és keringőt sem!” Azzal elfordultam és édesanyámnak mondtam: „Gyerünk innen!” Egész valómban reszkettem s így nem is mentünk a távolabb fekvő saját szobánkba, de egy jó ismerősünk közelebbi szobájában vonultunk meg, hogy nagy felindulásomból magamhoz térjek. A táncteremben nagyon feltűnt a mi távozásunk és az öreg Zichy Manó gróf, kinek én kedvence voltam, keresésemre indult. Szobáinkban nem talált, így ment sorról-sorra ismerőseink szobáiba, végre rám akadt. Mondta, hogy ő minden kellemetlenségtől megvéd.
Megnyugtató rábeszélése után anyámnak karját nyújtotta s visszavezetett minket a táncterembe. Másnap a reggeli sétánál mellém lépett Jókai Mór és üdvözölt a magyar irodalom nevében, örömét fejezve ki, hogy akadt egy magyar leány, aki így viselkedett. (Velencében tudvalevőleg az osztrák katonatiszteknek nem volt szabad egy olasz dámának még páholyába se tekinteni, mert jaj volt nekik.) Mikor szobámba visszatértünk, egy nagy bokréta volt az asztalomon, s midőn délben az étterembe léptünk, az egész vendégsereg éljenzéssel fogadott. S a vége az lett, hogy a szegény Loghotettinek még szemrehányásokat is tettek, hogy ő a hibás, mert nem kérdezte, hogy szabad-e engem táncra kérnie.
| | Találatok: 660
Úgy tűnik százezer éve
vonszolom –
hordozom bús titkaimat:
zord némaságra ítélve
gyötrő
üres magányban, mint a rab.
Mert hallgatni arany! – intett
óvott – hívott –
a józan fáma, s a napok
egyre halkabban
nesztelen peregnek;
mint ujjaink között a homok.
Kit vágy űz, s mégsem énekel…
- Ne nézz sírfeliratára!
„Gyertyáját csend oltotta el;
csak Csend kiált Hallgatásra.”
| | Találatok: 661
Vigyázzatok a házaitokra,
Hátha mire a nap lehanyatlik,
Tűzben állunk már tetőtül talpig.
Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard?
Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,
Léssz-e megint, ami voltál egykor?
Oly hatalmas harcos, ki szemével
Jobban ölt, mint más a fegyverével!
A világot védtük hajdanában
A tatár és a török világban;
Vajon most, ha eljön a nagy munka,
Meg bírjuk-e védni mi magunkat?
Oh magyarok istene, add jelit,
Ha a kenyértörés elközelit,
Hogy az égben uralkodol még te
A magad s néped dicsőségére!