| 
| Találatok: 847
Rudnayné Veres Szilárda emlékei (1859, Balatonfüred):
Az Anna-bálra gyülekeztünk, megkezdődött a tánc, báró Duka közeledik hozzám és bemutat egy fiatal ulánus tisztet: gróf Loghotettit. Éppen keringőt húztak, meghajtja magát és táncra kér. Én ezt feleltem: „Osztrák katonával nem táncolok, és keringőt sem!” Azzal elfordultam és édesanyámnak mondtam: „Gyerünk innen!” Egész valómban reszkettem s így nem is mentünk a távolabb fekvő saját szobánkba, de egy jó ismerősünk közelebbi szobájában vonultunk meg, hogy nagy felindulásomból magamhoz térjek. A táncteremben nagyon feltűnt a mi távozásunk és az öreg Zichy Manó gróf, kinek én kedvence voltam, keresésemre indult. Szobáinkban nem talált, így ment sorról-sorra ismerőseink szobáiba, végre rám akadt. Mondta, hogy ő minden kellemetlenségtől megvéd.
Megnyugtató rábeszélése után anyámnak karját nyújtotta s visszavezetett minket a táncterembe. Másnap a reggeli sétánál mellém lépett Jókai Mór és üdvözölt a magyar irodalom nevében, örömét fejezve ki, hogy akadt egy magyar leány, aki így viselkedett. (Velencében tudvalevőleg az osztrák katonatiszteknek nem volt szabad egy olasz dámának még páholyába se tekinteni, mert jaj volt nekik.) Mikor szobámba visszatértünk, egy nagy bokréta volt az asztalomon, s midőn délben az étterembe léptünk, az egész vendégsereg éljenzéssel fogadott. S a vége az lett, hogy a szegény Loghotettinek még szemrehányásokat is tettek, hogy ő a hibás, mert nem kérdezte, hogy szabad-e engem táncra kérnie.