Jókai Mór (Komárom, 1825. febr. 18. – Bp., 1904. máj. 5.): regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője, az MTA tagja (l. 1858, r. 1861, t. 1883, ig. 1892). Apja Jókai József kisbirtokos nemes anyja Pulay Mária. 1841–42-ben a pápai ref. kollégiumba iratkozott, ahol megismerkedett az akkor 19 éves Petőfivel. A pápai önképzőkörben olvasta fel később nyomtatásban is megjelent első elbeszéléseit. 1842-től 1844-ig Kecskeméten hallgatott jogot. Itt mélyült el barátsága Petőfivel. Tagja lett 1846 elején a Tízek Társaságának. 1848 elején – jórészt Petőfi hatására – gondolkodása polgári forradalmi volt, vezető szerepet vitt a március 15-i eseményekben, részt vett a 12 pont fogalmazásában, később beállt nemzetőrnek és elkísérte Kossuthot toborzó körútjára. 1848. aug.-ban feleségül vette Laborfalvi Rózát, az ünnepelt színésznőt. 1849 elejéig megalkuvás nélkül szolgálta a forradalmat, élethalálharcot hirdetett a Habsburgok ellen. A világosi fegyverletétel után kezdett el híres íróvá válni. A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott be újra, képviselő lett, több lapot szerkesztett, z 1880-as évek elején visszavonult a politikai élettől és megvált az újságok szerkesztésétől. A Kisfaludy Társaság 1860-ban választotta tagjává. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát rendkívüli melegséggel ünnepelték országszerte, műveiből százkötetes díszkiadást jelentettek meg. Kb. kétszáz kötetes életművet hagyott hátra. – F. m. Erdély aranykora (r., Pest, 1852); Török világ Magyarországon (r., Pest, 1853); Egy magyar nábob (r., Pest, 1853–1854); Kárpáthy Zoltán (r., Pest, 1854); Szegény gazdagok (r., Pest, 1860); A kőszívű ember fiai (r., Pest, 1869); Fekete gyémántok (r., Pest, 1870); Az aranyember (r., Pest, 1872); Rab Ráby (r., Pozsony, 1879); A lőcsei fehér asszony (r., Bp., 1885); Sárga rózsa (r., Bp., 1893).