Veres Pálné naplótöredékéből, 1844-ből; Bécsi hajón

Oly sok újdonság vett körül; az érzés, hogy a vízen utazunk, gyönyörrel töltött el; ezen kívül a rengeteg idegen ember, akikkel egy ilyen kis helyiségben éjjel-nappal együtt vagyunk. Esténként végre, miután minden hangos panaszkodásra tört ki a hajó (mely az én nevemet viseli) lassúsága miatt, megérkeztünk Pressburgba, a hajó horgonyt vetett; láttam a kastélyt, mely egy magas hegyen nagyon jól mutatott. Esténként egy igazi kispolgári társaságban éreztem magam; így hát nagyon fáradtan feküdtem le és elég jól aludtam; majd korán reggel felébredtem; esett és hideg volt. A kabinban társalgás alakult ki a nők között, akik a régi időket dicsérték, és a jelenkori képzést kifogásolták; én azonban mindkettőt megvédtem és biztosítottam őket afelől, hogy még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a szív és a szellem képzésére, hiszen Isten közelebbi és legjobb megismerése révén a kötelezettségeinket még magasabb nézőpontból is belátjuk, és ez bennünket a mindenséggel és helyzetünkkel elégedetté tesz. Hittek és felületesen helyeseltek; de láttam, hogy eléggé képzetlenek. Ezután felmentem a fedélzetre, ahol valamelyest esett és így senkit sem láttam; kifelé néztem és dagadt a mellem; szívből imádkoztam, de sajnos néhány úr megzavart; étkeztünk; aztán látni lehetett Bécset és végre megpillantottuk közelünkben a partot. Esett és az útdíjnál az átvizsgálás egész elnéző volt. Beszálltunk a kocsikba és a práteren keresztül utaztunk, ahol néhány szarvast is láttunk legelni; szép mezők, magas, sötét fák árnyas részei; itt minden buja; végre utaztunk a városba.