Vámbéry Ármin (Vamberger Hermann)
(Dunaszerdahely, 1832. márc. 19. - Budapest, 1913. szept. 15.) [közép-ázsiai utazó, világhírű orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja]

Iskolai tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte. Bámulatos nyelvtehetsége révén számos európai és keleti nyelvet sajátított el, elsősorban a török nyelvvel foglalkozott. 1857-ben, 25 évesen báró Eötvös József segítségével lehetősége nyílt Konstantinápolyba utaznia, ahol négy évet élt, mialatt nyelvtanítással foglalkozott, miközben megismerte a keleti népek társadalmának sajátosságait és szokásait. A török-magyar évszázados kapcsolatokról szóló kutatási eredményeit több tudományos folyóiratban is közzé tette, miközben számtalan török forrást kutatott fel. 1861 őszén tért visszatért Pestre azzal a szándékkal, hogy Ázsiába utazva, felfedezze a magyarok egykori őshazáját. Az MTA anyagi támogatásával végül 1861 őszén indult útnak. Az akkoriban igen veszélyesnek számító úton magát mohamedán dervisnek álcázva csatlakozott egy karavánhoz, 1864. májusában érkezett meg Pestre. Utazását később írásaiban is megörökítette. Mint Ázsia-szakértőtől az angol és a török kormány számos esetben kért segítséget a sokat látott utazótól. 1865-től 1904-ig a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanára volt. 1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalakításában, miközben számos európai tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává munkásságának elismeréséül.
A Veres családdal Koritnyicán találkozott 1867-ben. Veres Pálné a tiszteletére lakomát rendezett, és ez Vámbérynek olyan jól esett, hogy élete végéig emlegette ezt a kedves fogadtatást. A családot a vanyarci birtokon meg is látogatta, és meghívta őket Konstantinápolyba, a jachtjára, amit a török szultán adományozott neki.