Amikor eljött az óra, Jézus asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.” Azután vette a poharat, hálát adott és ezt mondta: „Vegyétek és osszátok el magatok között”. (…) És vette a kenyeret, hálát adott és ezt mondta: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” Lukács evangéliuma 22, 14-20

Úrvacsorai kehely és ostyatartó Vanyarcról:

Kehely, 550 gramm ezüst, kívül, belül gazdagon aranyozva. Hellenbach Polixémia Dessewffy Imréné adományozta 1854-ben a vanyarci evangélikus egyházközségnek.
Ostyacsésze, díszes fogóval, karéjos talppal, aranyozott réz, 1745-ből, Balassovitz Gábor galgagutai lelkész adománya a gyülekezetnek. 1931-ben mindkét tárgy még az egyház tulajdonában volt. (Köszönetet mondunk Koncz Edinának, hogy megosztotta velünk kutatási eredményeit!)