Bejelentkezés

Keresés

A szegény mezei egér megunta a mezõn való lakozást.
-Hej, sóhajtozott magában, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindég kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában.
Addig s addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért, ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelene beszaladt a padka alá. A házi egér éppen szundikált a jó melegségben.
-Adjon Isten jó napot, házi egér!
-Adj’ Isten, mezei egér! Hát te minek jöttél ide?
-Annak, hogy adj szállást. Keserves az élet a mezõn, sokat kell ázni-fázni, sanyarogni.
-Elhiszem neked, mezei egér, de bár én férhessek el. Aztán ne hidd, hogy olyan jó dolgom van. Sokat éhezem én is.
-Mégis csak úri dolgod van az enyémhez képest – mondta a mezei egér. – Ha Istent ismersz, szoríts egy kis helyet nekem.
-Nem lehet, lelkem atyámfia, bizony nem lehet. Hanem eredj fel a padkára, ott lakik a herceg, az talán ad szállást.
Fölmegy a mezei egér a padkára, s hát csakugyan ott volt a herceg, mármint a – macska. A hasával a tűznek volt fordulva s úgy aludt, mint a bunda.
Leszól a mezei egér a házi egérhez:
-Nem merem megszólítani, alszik a herceg.
-Ne is szólítsd, hanem dugd a farkincádat az orrába, s mindjárt felébred.
No, a boldogtalan mezei egér megfogadta a házi egér tanácsát: a farkincáját bedugta a herceg orrába. De bezzeg felébredt a herceg, s ahogy meglátta az egeret: egyet mordult, s hamm! bekapta.
A házi egér nagyot kacagott a padka alatt.
- Úgy kell neked, te oktondi! Minek jöttél ide, ha nem tudsz bánni a herceggel!?
Híre ment ennek a szomorú esetnek a mezei egerek országában, s azóta egy mezei egér se jő be a házba, tovább sanyarognak a mezőn…

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!

Te nyitod rózsákat meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vígadnak.

Köszöntő anyák napjára (magyar népköltés):
Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
köszöntlek egészségben. Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.

Brhlik Teréz (1900-1991) emlékei:

Járóka: Mikor elkezdtek a gyerekek járni tanulni, megfogták a kocsikát és úgy mentek utána. Sokszor le is estek. Elszaladt a kocsika is a kezükből, csak felálltak és újra mentek és csak megszaladt a kocsika. Járókocsikának mondták.
Ülőke: Mikor már akarták, hogy a gyerek üljön, beletettek egy párnát, körülrakták párnával, és beletették a gyereket, egy botot dugtak oda előre, és a gyerek így megfogta a botot, és így járt le-fel, le-fel. (Ez a hintaló ősének tekinthető.)
Állóka: Szék volt rajta, egy lyuk, oda beállították a gyereket. 10 cm vastag fából volt, nem dőlt el. Mutogatta a gyerek a kezecskéjét, hogy vegyük fel. Próbált kibújni belőle, de nem tudott. A lába alá a lyukba egy rongyot tettek, és csimpaszkodott a gyerek, próbált kibújni, de a válla nem engedte. Árultak aztán a városokban is, háromlábú, díszes volt, azon már kis kerekek is voltak, és abban már tudott menni is. Ahogy mozgott a gyerek, úgy gurult a kocsika.

Veres Pálné naplójából, 1845-ből

Néha a szenvedélyünk által elragadtatjuk magunkat, kifejtjük valamiről a véleményünket, de nyugodt körülmények között nagyon megbánnánk, hogy ezt mondtuk. A szenvedélyünkön nagyon nehezen tudunk uralkodni, így kénytelenek vagyunk ajkainkat hallgatásra kérni tudni, és ez az erő majd segíteni fog a szenvedélyünket is legyőzni.
A barátságosság, a jóakarat egy idegen emberrel szemben is valóban párosul a moralitással, közömbösség és lekicsinylés megkeményedett szívet feltételez.
Az önteltség nagyon általános hiba, melynek különböző fokozatai vannak, és csaknem ártatlan, ha célja mások elismerését és a saját nagyrabecsülést elnyerni; azonban gyakran ez beteges hencegés vagy igyekezet, hogy mások megdicsérjenek. Ez a hiba olyan általános, úgy megterhel egy tapintatos embert, hogy mások önteltségét ne sértse meg; mert egy önteltséghez hozzáfűzött sértést az ember ritkán vagy soha nem bocsát meg.
A boldog élethez hozzátartozik az egészséges értelem, elegendő megélhetés és a szenvedélyek mérsékelt kielégítése.

A legszebb szó a szótárban: Édesanya,
Nem lelsz hozzá hasonlót sehol, soha,
Kit Anya dajkált, vigasztalt, ölelt,
Attól az embertől boldogabbra nem lelsz.

Ha eltört a mécses, ő vigasztalt meg,
És ha elbotlottál, vajon ki emelt fel?
Szeretőn, féltőn feléd nyújtotta karját,
Szíve összeszorult, ha néha megdorgált.

Óvodába, iskolába naponta elkísért,
Úgy aggódott érted, ha pár percet késtél.
Mert már hazafelé lassabban ballagtál,
Barátaiddal vidáman, játszva elmaradtál.

Azt kérem tőletek, leendő Anyák,
Féltőn szeressétek a Drága Édesanyát!
Tiszteletet adva, érte imádkozva,
Hálát adva Istennek, hogy őt néktek adta.