| 
| Találatok: 647
Brhlik Teréz (1900-1991) emlékei:
Járóka: Mikor elkezdtek a gyerekek járni tanulni, megfogták a kocsikát és úgy mentek utána. Sokszor le is estek. Elszaladt a kocsika is a kezükből, csak felálltak és újra mentek és csak megszaladt a kocsika. Járókocsikának mondták.
Ülőke: Mikor már akarták, hogy a gyerek üljön, beletettek egy párnát, körülrakták párnával, és beletették a gyereket, egy botot dugtak oda előre, és a gyerek így megfogta a botot, és így járt le-fel, le-fel. (Ez a hintaló ősének tekinthető.)
Állóka: Szék volt rajta, egy lyuk, oda beállították a gyereket. 10 cm vastag fából volt, nem dőlt el. Mutogatta a gyerek a kezecskéjét, hogy vegyük fel. Próbált kibújni belőle, de nem tudott. A lába alá a lyukba egy rongyot tettek, és csimpaszkodott a gyerek, próbált kibújni, de a válla nem engedte. Árultak aztán a városokban is, háromlábú, díszes volt, azon már kis kerekek is voltak, és abban már tudott menni is. Ahogy mozgott a gyerek, úgy gurult a kocsika.