Bejelentkezés

Keresés

Kis testvérem születése óta jó anyám nagyon gyenge és beteges volt. Hazánk sok fürdőhelyén keresett gyógyulást és enyhülést. Engem mindenüvé magával vitt. Így Parádra is, hol Bajza Józseffel és családjával találkoztunk. A tizennégyéves Lenke már akkor csodaszépnek ígérkezett. A Lenke név tulajdonképpen Magdolna, Magdalene. De Bajza leányát Ilonának, Helenenek keresztelte és neveztette Lenkének. Így kaptam én is az én magyar nevemet: Constantinának kereszteltek, nagyszüleimnek korai elhunyt leánya után. Az akkor divatos Stanczi nevet édesanyám sehogysem szerette, a Constante nagyon idegennek hangzott. Egy Orczy Tóni nevű földbirtokos a Szilárd nevet ajánlotta, amely legjobban visszaadja a Constante- állhatatosság- értelmét. Így kaptam mostani magyar nevemet.

Aki magyar, hazáját szereti,
annak bármerre jár, élete hirdeti
az tudja, mert azt dobogja szíve:
i ez országnak alapja, talpköve.

Aki magyar, hazáját szereti,
az hitének intését soha nem felejti.
Tudja, hogy a legfőbb jó reá mit hagyott:
„Szentek legyetek, mert én is az vagyok.”

Aki magyar, hazáját szereti,
ősei nevét büszkén viseli.
Az tudja: ki lehet nemes, legnagyobb,
az, ki önmagán uralkodni tud.

Aki magyar, hazáját szereti,
az embertársait becsüli.
De jó hírnevére is sokat ad.
Megtartja: „Nem mind illik, ami szabad.”

Aki magyar, hazáját szereti,
az mindenkor e jó tanácsot követi.
Mert tudja: Bölcs, okos csak az lehet,
ki szolgája tanácsát sem veti meg!

Látod, fiam, én ilyennek képzelem az úri embereket, akik ezt megtartják.

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.

Volt idő, gyermekek, mikor a szomorúfűzfának nem hajolt le az ága úgy, mint ahogy most lehajlik. Éppen úgy fölfelé álltak az ágai, mint a többi fáé, melyen nincs gyümölcs.
Hanem egyszer mi történt?
Az történt, hogy Krisztus Urunk egy szomorúfűz alá ült le. Üldözték a rossz emberek, s mivelhogy erősen elfáradt, ez alá a fa alá tért pihenni, mert tudta, hogy ennek nem szúrós sem a levele, sem az ága.
Leült Krisztus Urunk, s ím a fűzfa ágai egyszeriben lehajlottak szépen, s szelíden legyezgették verejtékes homlokát.
Pihenés után Krisztus Urunk továbbment, de a szomorúfűz ága nem hajolt többé vissza: lehajolva maradt annak emlékére, hogy az Isten Fia ült alatta…

Veres Pálné naplója 1845-ből:

Az ember ne éljen elkülönült életet, mert egoistává tesz; tegyen fel néhány, számunkra hasonló kötelezettséget, ezeket kell teljesíteni.
Egy külső jel árulja el, hogy az ember egy előkelő társaság tagja-e, minden mozdulatban van egy bizonyos nyugalom, étkezésnél, táncolásnál, stb., maga a hang legyen mérsékeltebb.
Vannak emberek, akik minden értéküket csak magasabb rangú személyekkel való ismeretségükből származtatják; az ilyeneknek semmi értékük nincsen. Azok tudnának ilyen értékre szert tenni, akik saját magukat akarják értékelni; de figyelembe véve a többieket, ők sajnos elvesztik az önállóságukat és mindent csupán a felettük álló ismerős szerint cselekednek.

Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

 

Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcu fák felett.