| 
| Találatok: 867
| | Találatok: 636
Sík a puszta, mint a pihenő tó.
Közepén megy gazdag úri hintó.
Megy a hintó, mégpedig vágtatva,
Mintha villám volna belefogva.
Van beléje fogva négy paripa.
Az út olyan, mint a pallós szoba.
De a jó út s jó lovak dacára
Most a hintó hirtelen megálla.
Elvágták-e a négy hámistrángot?
Vagy a kerék mély kátyúba vágott?
Sem az egyik, sem a másik biz a!
Hanem ott termett a puszták fia,
Ottan termett a puszták királya,
A haramja; egy nagyot kiálta,
S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.
Azért áll a hintó és nem mozdul.
A haramja gyönge sikoltást hall,
Azt gondolja, hogy talán madárdal,
És körűlnéz és be a hintóba,
Hát ott van a madár, aki szóla;
Szép kis madár, gyönyörű menyecske,
Talán nem is él, csak úgy van festve.
"Könyörűlj!" szól, s tovább esdekelne,
De elvette hangját ijedelme.
A haramja lelkesen néz rája,
S ilyen nyájas szókra nyílik szája:
"Ne rettegjen, tekintetes asszony!
Nem gátolom, hogy tovább utazzon.
De mielőtt innen odább menne,
Kérem szépen, nézzen a szemembe!"
És az asszony félénk bátorsággal
Farkasszemet néz a haramjával,
Ki közelebb lépett, és megint kért:
"Tegyen meg még egyet a kedvemért:
Engedje megfognom szép kacsóját...
Megengedi? megengedi tehát?
Oh köszönöm, köszönöm!... de hátha
Volna még egy esdeklésem hátra?
Egyetlen egy... azután utazzon...
Csókoljon meg, tekintetes asszony! -
Arca pirul... harag ez vagy szégyen?
Oh, akármi, csak harag ne légyen;
Ne váljunk el haragban egymástól,
Inkább lemondok e kivánságról.
A csók úgyis, ha erőtetve jő,
Olyan, mint a korán szedett szőlő.
Teens asszony, isten áldja meg hát!
Felejtse el a szegény haramját.
Aki, aki..." itt megszakadt szava,
De érezte sarkantyúját lova,
Egyet ugrott és vágtatni kezdett,
Meg sem állott, amíg este nem lett.
| | Találatok: 672
Hogy örökké boldog lehess,
az Istent féld és szeresd.
Az ő parancsolataiban járj!
Áldást is csak ő tőle várj!
Mert gazdagság, bőség lesz jutalma
annak, ki híven végig megmarad.
Világosság fénylik a sötétben
a hűre, jóra és igazra.
Jó dolga lesz annak az embernek,
ki könyörül és kölcsön ad.
Adakozik a szegénynek,
igazsága mindvégig megmarad.
Semmi rossz hírtől nem fél,
Kinek az Istenben bizalma.
Rendületlen az ő szíve,
Örökké megmarad nyugalma.
Szeresd hát az Istent örökké,
Ő legyen mindened,
Bölcsődtől a koporsódig
Ne szűnjön hálaéneked.
Ez a boldog élet titka.
| | Találatok: 643
1846. március 4.
Palim Gutásra akart menni; ez nagyon idegesített engem; mert én azt kívántam, bárcsak inkább olvasni szeretne és a kevés szabad időt ne vesztegetné el; kérleltem, hogy maradjon; de nem volt hajlandó; így hát megkért, hogy menjek vele; így elutaztunk Gutásra, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. P. sógornőn a szerénytelenség néhány jelét vettük észre, melyek bennem visszatetszést keltettek és egy jó lecke volt számomra, hogy én ne legyek szerénytelen; mert szerénység ékesít is és a legtöbb szívet megnyeri.
Március 5. : Palival sokat olvastunk és Amerikáról sok tekintetben felvilágosítottam magam.
| | Találatok: 596
Benczúr Gyula
(1844-1920)
Festőművész. Nyíregyházán született. Apai dédapja, István, Vanyarcon evangélikus lelkész (1798-1800). A család hamarosan átköltözik Kassára a rokonokhoz, ahová a gyógyszerész apa megromlott egészségi állapota kényszeríti őket. 1861-ben kerül Münchenbe ahol több magyar festőtársa is tanul, Liezenmayer Sándor, Wagner Sándor, Székely Bertalan, egy évig Munkácsy Mihály is. Szinyei Merse Pállal pedig hosszabb ideig közös műtermet bérelnek és az ekkor készült képeik egymás hatásáról tanúskodnak. 1876-ban művészetének elismeréséül II. Lajos a müncheni Akadémia tanárává nevezte ki Benczúrt. 1920. június 16-án hunyt el dolányi birtokán, amelyet halála után Benczúrfalvának neveztek el.
| | Találatok: 649
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.
(1783)