Bejelentkezés

Keresés

 

Megterhelve az ősz a fáknak ágait,
Vastagon ráfűzte gazdag áldásait.
Csak az a baj, hogy már hűvösek a szelek,
Néha egy kis hideg és dér is jár velek.
Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,
A napot az éjjel egyenlőnek mérte.
De mégis, barátom, jer, ha kisétálunk,
Az őszben is elég örömet találunk.

Mikor először lépett be az óvoda kapuján,
Toporzékolt, sírt a pici lány.
Szorosan fogta mamája kezét,
Nem engedte volna el, a világ kincseért.

Pár napig ment ez így talán,
De aztán jött sok vigasztaló barát.
Kislányok, kisfiúk egész hada,
A legkitartóbb volt a kis Danika.

Ne sírj, Évike, én majd játszom veled,
Úgyis neked van a legszebb szemed.
És ha a fiúk húzzák szöszke hajad,
Csak kiálts egyet, hogy segíts Danika.

Évike az ovit nagyon megszerette,
Reggelente a mamát szinte siettette.
Hogy elsőnek érjen be az óvodába,
Persze, és hogy játszhasson a kis Danikával.

Danika is alig várta, már a reggelt,
Csokival a zsebében Évikét meglepje.
Felét neked adom, együk meg közösen,
Nemsokára úgyis a feleségem leszel!

1846. március 23.

„Tehát majdnem három hétig nem írtam semmit ebbe a naplóba. Elegendően váltotta egymást ez idő alatt öröm és rosszkedv; de túlsúlyban éreztem a rettegést, mely eluralkodik kedélyemen Stanczisért és saját egészségemért; erős gyomorgörcsöm is volt. Észrevettem, hogy férjem kedélyére jó hatással van, ha időről- időre elutazik; mindig barátságosan és szeretetteljesen tér vissza és nekem is jót tesz az egyedüllét, többet tudok belső akaratommal foglalkozni, a zűrzavarban mindig jobban érzem magam; mert csupán saját magamra vagyok utalva, mindent nagyobb örömmel és kitartással cselekszem. Ma utazik Palim Waitzenbe. Valamivel jobban érzem magam, mint tegnap. Elhatároztam, hogy minden évben szétosztok a vanyarci szegények között valamennyi pénzt és Pali is készségesen egyezett bele; hát ma odautazott és én elfelejtettem erre őt figyelmeztetni; ez egy vétség volt; amint lehet, jóvá akarom tenni.”

Zelenka Pál

1839. augusztus 19-én született a Nógrád vármegyei Csehbereken. Tanulmányait Aszódon, Selmecbányán és Pozsonyban folytatta, majd 1859-től a jénai egyetemre iratkozott be a teológiai fakultás hallgatói közé.
1864-től irsai , 1866-tól haláláig miskolci lelkész.
A hegyaljai egyházmegye 1887-ben főesperesévé választotta, 1874-tól a tiszai egyházkerület jegyzője, majd 1890-tő1 püspöke volt, mely tisztében az 1895-ben életbe léptetett új egyházi törvénykönyv bevezetését követő lemondása után újraválasztották. Kezdettől választmányi tagja, 1904-től pedig egy évig elnöke is volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. A Magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet 1872-ben jegyzőjévé, 1886-ban pedig elnökévé választotta. A gyámintézet feladata részben a lelkészi özvegyek és árvák támogatása, részben a hátrányos helyzetű gyülekezetek és szórványok közegyházi felkarolása volt (a későbbiekben a szervezet - német mintára - Gusztáv Adolf svéd király nevét vette fel). Mint az intézet jegyzője kapott felkérést 1884-ben a szervezet történetének megírására A magyarhoni egyet. ev. egyházi gyámintézet múltja és jelene címmel (Miskolc, 1885.).
1855-ben Veres Pálné lánya, Szilárda 14 éves volt, Zelenka Páltól kapott zongoraleckéket. Zelenka szülei Vanyarcon éltek, a szünidőt ifjú korában mindig itt töltötte. Szilárda később így emlékezik meg róla: „Zelenka Pál, később ág. ev. püspök ifjú korában a szünidőket mindig szüleinél töltötte Vanyarcon, ilyenkor nekem adott zongoraórákat, mert kitűnő zongorázó volt. Gyermekkorában valami ruhát fejtve, az olló hegye egyik szemébe szaladt s azt kiszúrta. Szülői őt a papi pályára szánván, ez által tervüket teljesen meghiúsultnak vélték, mert a nép rendszerint nagyon sokat ad papjának külsejére. De Istennek útjai kifürkészhetetlenek! Belőle igen jeles lelkipásztor vált; előbb Székács mellett volt budapesti segédlelkész egy Győry után és kitűnő egyházi szónok volt, majd később elérte a legmagasabb polcot, melyet ev. lelkész elérhet: püspök lett és főrendiházi tag. Még más igen nagy kitüntetés is érte. Mint a tiszai kerület püspökét a német császár meghívta palesztinai útjára egyik kísérőjéül.”