1846. március 23.

„Tehát majdnem három hétig nem írtam semmit ebbe a naplóba. Elegendően váltotta egymást ez idő alatt öröm és rosszkedv; de túlsúlyban éreztem a rettegést, mely eluralkodik kedélyemen Stanczisért és saját egészségemért; erős gyomorgörcsöm is volt. Észrevettem, hogy férjem kedélyére jó hatással van, ha időről- időre elutazik; mindig barátságosan és szeretetteljesen tér vissza és nekem is jót tesz az egyedüllét, többet tudok belső akaratommal foglalkozni, a zűrzavarban mindig jobban érzem magam; mert csupán saját magamra vagyok utalva, mindent nagyobb örömmel és kitartással cselekszem. Ma utazik Palim Waitzenbe. Valamivel jobban érzem magam, mint tegnap. Elhatároztam, hogy minden évben szétosztok a vanyarci szegények között valamennyi pénzt és Pali is készségesen egyezett bele; hát ma odautazott és én elfelejtettem erre őt figyelmeztetni; ez egy vétség volt; amint lehet, jóvá akarom tenni.”