| 
| Találatok: 633
Történt egyszer hajdanán,
hogy Vanyarcon járt egy kényes-fényes lyány.
Előkelősége a pórnépet nem szerette,
s hogy Vanyarcra mi vezette?
Veres Pálné kastélyába volt hivatalos őnagysága.
S mint tudva levő, Veres Pálné, a nagy „nőnevelő”
konziliumot tart a Nőképző Egyesület tagjainak.
E hölgyemény eme egyesület tagjaként érkezék
e csodálatos kis faluba, Vanyarcra.
S itt történt a nagy csoda!
A felszolgált ételek ízletesek,
de számára ismeretlenek.
Ki húshoz és gyümölcshöz szokott,
a tészta süteményként elfogadott.
A vendéglátót kérdezni nem merte, tudalanságát szégyellte.
Így hát ebéd után magán erőt véve a konyhát felkereste.
Egy idő után Veres Pálné észrevette,
hogy a társaságtól hiányzik a lyány.
Kastélyának gyönyörű kertjében kereste,
de ott a lyányt nem lelte.
Ejnye-bejnye!
Talán a föld őt el nem nyelte?
A konyhából kacarászás hallatszott,
ezért elmélázva az ablakhoz ballagott.
Döbbenet!
Veres Pálné elképedve figyelte a jelenetet,
mert akit eddig keresett, a konyhában krumplit reszelget.
Anka, Marka, Terka, a konyhai segédek
kacarászva befogták a kényes-fényes vendéget FŐZNI!
A lyány a sámlin ül, szakácska a derekán,
ölében a tál.
Hófehér kezével esetlenül fogja a reszelőt és a krumplit.
Marka a lyány ujjait igazítja,
Terka a vizet forralja.
Veres Pálné mindezt látva, magát föl nem fedve,
elégedetten megy vissza az előkelő társaságba.
S hogy mi történt a konyhában,
senkinek el nem mondta.
Kis idő múlva megkerült a lyány,
s csak ennyit mondott mosolyogva:
„Nagyon finom a vanyarci haluska!”
- s a titkát megtartotta.
Eddig a történet.
S ha valakit érdekel a haluska titka,
ma is itt van köztünk a nagy sátorban
Anka, Marka, Terka, akik szívesen elárulják a titkot,
- és ha kell, mint hajdanán,
szakácskát, tálat, reszelőt és krumplit is a kézbe…
Jó étvágyat!
| | Találatok: 646
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
| | Találatok: 640
1846. október 26. 1. rész
Oly sokszor kezdtem már el naplót vezetni, amit egy ideig folytattam is, aztán ismét félbehagytam; azonban ennek következményei előnyösen hatottak kedélyemre; az élénk vágy, hogy a lelkemben tökéletességet érjek el, arra ösztönzött, hogy vezessek egyet; igen, érzem a törekvést magamban nemességre és keresztény magasztosságra; Ó! a világi kitüntetés hiusága, hogyan tűnsz el tekintetem előtt a semmibe. Ó! ti, a magányosság, Istenről, vele és a világról való viszonyunkkal való elmélkedés csodálatos örömei, mily édesek vagytok! Minden teljesen más fényben mutatkozik számunkra; élénken és elragadtatással érezzük, hogy soruk urai vagyunk; ez: felette állunk minden világi vagyon elvesztésén, eljutottunk az őszinte bizalomhoz, hogy az, amit Isten reánk kiszab, számunkra a legjobb; mert meg vagyunk győződve hozzánk fűződő végtelen szeretetéről; mily megnyugtató ez az élő hit!