1846. október 26. 1. rész

Oly sokszor kezdtem már el naplót vezetni, amit egy ideig folytattam is, aztán ismét félbehagytam; azonban ennek következményei előnyösen hatottak kedélyemre; az élénk vágy, hogy a lelkemben tökéletességet érjek el, arra ösztönzött, hogy vezessek egyet; igen, érzem a törekvést magamban nemességre és keresztény magasztosságra; Ó! a világi kitüntetés hiusága, hogyan tűnsz el tekintetem előtt a semmibe. Ó! ti, a magányosság, Istenről, vele és a világról való viszonyunkkal való elmélkedés csodálatos örömei, mily édesek vagytok! Minden teljesen más fényben mutatkozik számunkra; élénken és elragadtatással érezzük, hogy soruk urai vagyunk; ez: felette állunk minden világi vagyon elvesztésén, eljutottunk az őszinte bizalomhoz, hogy az, amit Isten reánk kiszab, számunkra a legjobb; mert meg vagyunk győződve hozzánk fűződő végtelen szeretetéről; mily megnyugtató ez az élő hit!