1846. október 26., 2. rész

Lelkünket isteni nyugalommal tölti el; buzdító ösztönzést nyújt számunkra, hogy kötelezettségeinket teljesítsük, és magasztosságra törekedjünk; mert érezni akarjuk Istent és ez csak tiszta lélekkel lehetséges; ezt érzi a szívünk. Mily fásultak vagyunk, ha úgy élünk meg egy napot, hogy nem érezzük Istent magunkban; ez egy különös kifejezés, de igaz; mert egész közel érezzük magunkat Istenhez, akkor az iránta való rajongás átjár bennünket.
Örömteljes napom volt, mert átjárt az isten rajongás és Az áhitat órái című elmélkedés olvasása (ami Keresztelő Jánostól származik) még inkább felerősítette ezt; életem legnagyobb feladata, hogy az élénk érzést, a mennyeihez, szellemhez, az igaz vallásossághoz, közelebb vigyem és felébresszem leányom keblében.