Gyulai Pál

Költő, irodalomtörténész, kritikus. 1826. jan. 25-én született Kolozsvárott.  Apja Gyulay Antal, anyja Gyulayné Hajós Sára. 1845-1848-ig teológiát hallgat a kolozsvári ref. kollégiumban, közben gróf Bethlen János fiainak nevelője. A szabadságharc után több versben gyászolta a nemzet bukását, tiltakozott az önkény és elnyomás ellen. 1848-1853-ig gróf Teleki Domokos titkára (Pesten illetve Gernyeszegen). 1853-ban a fővárosban telepedett le és Pákh Alberttel együtt szerkeszti a Szépirodalmi Lapokat. 1858-ban a kolozsvári ev. ref. főiskola tanárául választotta és szülővárosába költözött, de már 1862-ben, mint Arany János Szépirodalmi Figyelőjének segédszerkesztője újra visszatér Budapestre. Az Akadémia még 1858-ban, a Kisfaludy-társaság 1860-ban választotta tagjai közé. 1858-ban feleségül veszi Szendrey Máriát, Petőfiné húgát. Tudományos munkássága a hatvanas években rendkívül sokoldalú: Arany Koszorújának segédje, tanít a ref. gimnáziumban, 1864-től pedig a színészképző tanodában. Különös szorgalommal dolgozik a Kisfaludy-társaságban. A Deák-párt félhivatalos lapjának, a Budapesti Közlönynek 1865-ben munkatársa, majd 1867-ben a Pesti Napló szerkesztőbizottságának a tagja. Magánéletében sorozatos tragédiák érik: meghal Sándor öccse (1864), hitvesét a kolera viszi sírba (1866). Temet 1867-ben, 69-ben, majd 70-ben is: előbb barátját, Pákhot, aztán a gondjaira maradt Szendrey Júliát, végül Petőfi Zoltánt. A Kisfaludy- társaság Magyar Népköltési Gyűjteményének fő szerkesztője. 1873: a Kisfaludy-társaság másodelnöke, 1879-ben elnöke. Utolsó éveit már leginkább villájában, Leányfalun tölti. Az élet ritmusából kiszakad, hallja, hogy van valami Nyugat című folyóirat, de nem olvassa. 1909. november 9-én hal meg.
Veres Pálné Gyulai Pált kérte fel, hogy legyen az első leánygimnázium igazgatója (1869). Szilárda gyakran látott vendégül hartyáni otthonában művészeket. Gyakran látogatott el hozzájuk Vadnay Károly, Gyulai Pál, Tóth Kálmán, Thern Károly, ki egykor zongoratanár volt, valamint Gönczy Pál, aki kultuszminiszteri államtitkár volt. Rudnayné Veres Szilárda így emlékszik vissza: „Rendszerint a pünkösdi ünnepek voltak azok, amikor Pestről az én nagy örömömre gyakran láthattunk jeles írókat és művészeket vendégül házunknál, Hartyánban. Vadnay Károly egész családjával többször volt itt, Gyulai Pál és Tóth Kálmán, aki oly kedves volt azt mondani nekem, hogy költeményeit senki sem tudja annyi megértéssel, annyira a költő szellemében felolvasni, mint én és a versben kifejezett érzéseit oly hiven visszaadni.”