Gyöngyhalász

[Budapest, 1909. okt. 10.]
Igen tisztelt Barátom!
Kedélyvilágom jelenlegi sötét éjszakájában (betegnek is érzem magamat testben, lélekben, Margit leányom gyöngébb és túlérzékeny szervezetét annyira megviselte és megtörte szeretett édes atyjának halála, hogy ágyban fekvő beteg lett), fénysugarat hoztak a mellékelt sorok.
Most legelső teendőnek tűztem magam elé, hogy a szűkebb hölgybizottság nevében is aláírásaikkal a székesfővároshoz kérvényt nyújtsunk be, hogy a belváros egyik utcáját, a Borz utcát nevezzék el Mikszáth utcának.
Megindított mozgalmunk legelső napján az Akadémiából egyenesen Bárczy polg. m.-hez ment küldöttségünk, de ő akkor külföldön volt. Azt mondották, hogy egy nemrég hozott főv. határozat értelmében élő emberről utcát elnevezni nem lehet. - Mi tehát keresztül akarjuk vinni azt, hogy ha a copf meg nem engedi, hogy kivételt tegyenek, akkor hozzák meg azt a határozatot a Mikszáth-jubileum alkalmából, hogy azt az utcát a Mikszáth nevéről fogják elnevezni, ha életében nem lehet, úgy adja az Isten, hogy mennél később, majd mostanhoz 40 évre, halálakor. (…) Az az utca volt az, hol mint fiatal ember az általa elnevezett »kis Akadémiá«-ban először olvasott fel; és vonzó, minden szívet megnyerő személye ott hódított meg első ízben mindenkit, aki megismerte.
A jó Isten áldja meg!
Pár órára itt vagyok Bpesten, hova beteg leányomnak orvosi tanácsért jöttem.
Őszinte szívélyes üdvözlettel régi igaz híve: özv. Rudnay Józsefné

Mikszáth Kálmán - ÖZV. RUDNAYNÉ VERES SZILÁRDÁNAK
[Budapest, 1909. október 29.]
[Levélrészlet]
Elhiszem, hogy meg van elégedve Nógráddal. Meg is lehet. De én is meg vagyok elégedve Nagyságoddal, mert az eredmény a Nagyságod műve. Jól lehet, el kell ösmerni, hogy a megye kitett magáért derekasan. Urak ezek, akik semmit se tesznek félig...
Ami a gyarmati utca elnevezést illeti, ne méltóztassék iránta bővebben érdeklődni. Egyrészt azért, mert már a vármegye eddig is többet tett, mint amennyit álmomban várhattam; másrészt, mert az utca elnevezés nem okoz nekem örömet. Kis szülőfalum elnevezése, ha már nem torlódik eléje ezután akadály, teljesen kielégíti e nembeni hiúságomat. Ugyancsak ez az álláspontom a főváros utcájával is. Szép lesz, ha meglesz magától, de nem érdemes érte akciót kezdeni s éppen azoktól kicsikarni, akik legtöbbet tettek. Nagy gond nekem, hogy Nagyságod nincs most Pesten, mikor legjobban szüksége van az embernek a jó szellemére, s az éppen nincs mellette. A levélváltás merev dolog bizonyos megtanácskozásokhoz, s különben is roppant aversiom van a levélíráshoz...
Szóval nagyon hiányzik nekem most (bár iszen mindig hiányzik), hogy némelyekben tanácsát kérhessem, némelyekben esetleg segítségét, mert úgy tudom, még elég idő van arra vagy emerre lendíteni a jubileum ügyét, mivel ahogy olvastam, csak valamikor februárra tervezik a jubileum határnapját.
Különben lesz, ahogy lesz, a fődolog (a jubileumnál is sokkal jobb), hogy egészségesek legyünk, s hogy a selmeci pipa jól szeleljen. A legóhajtandóbb pedig, hogy Nagyságod már minél hamarabb köztünk legyen s a megszokott régi tevékenység hullámaiba vesse magát teljes erővel. Az a levegője. Abban van a feledés és a vigasztalás is. Kezeit csókolja
Bpest, okt. 29. 1909. [Mikszáth Kálmán]