Özv. Gubó Pálné Valent Mária emlékei

’32-ben szolgáltam a Thomkáéknál. 15 éves koromban voltam ott. Tehenet kellett fejni, minden héten 6 kenyeret sütni. Voltak disznók, tyúkok, libák. Jaj, de sokat dolgoztam én ott! Nem is fizettek, nem volt pénzük. Csak 3 hónapra fizettek, a Thomka tanító anyja fizetett ki, 9 hónap ott maradt. Bánkról jöttek ide Vanyarcra.
Szirákon volt nagy májusi vásár, nagy vásárok voltak. Május elsején egy fillért sem kaptam. Azt mondtam a tanító úrnak: „Tanító úr, mikor kapok én pénzt?”
„Tudod mit, Marika, menjél be minden házba, hogy adjanak pénzt, fizessék ki a tanító urat.”
Minden házba bementem, de csak szlovákul beszéltek, én nem tudtam egy szót se, de értettem mindent. Minden háznál azt mondták: „Mondd meg a tanító úrnak, hogy még csak érik a búza. Majd ha jön az aratás, utána elmegyünk Vácra, aztán kifizetjük.”
Sírva mentem haza. „Jaj, tanító úr, nem adtak sehol pénzt!”
Nem volt úgy pénz, mint most.