(Rudnayné Veres Szilárda: Emlékeim c. könyvéből)

„[…] ebéd után a verseghi plébánossal beszélgetve meglepetve hallottam, hogy már Verseghnek is van postája. Megkérdeztem, mi módon érhették ezt el. Mikor kellően tájékozódva voltam ez iránt, másnap magamhoz kértem igen ügyes községi jegyzőnket és rövid idő múlva kieszközöltem, hogy Vác-Hartyán is postahivatalt kapott; ez nekem igen nagy öröm volt, mert addig Vácra kellett küldözni hetenként háromszor a postáért. Nem tudtam nyugodni, míg Vanyarcnak is postát nem szereztem, de ez sokkal nehezebben ment s jól emlékezem, hogy éppen mikor ismét a postaigazgatóhoz indultam Budapesten egy nagyon esős napon s már a kapu előtt állott a kocsi, midőn a levélhordó édesatyám levelét hozta, melyben írja, hogy ne fáradjak tovább ebben az ügyben, hiszen az olyan nehezen megy; de én bizony már nem akartam abbahagyni a dolgot és rövid idő mulva el is értem a kivánt eredményt. Ebben az esetben is beváltak Kossuth szavai, hogy: ne szunnyadjunk!”