2010. július 14-16. között került megrendezésre egy művészeti tábor a Kossuth utca 37-39. szám alatt. Az ötlet megálmodója Kulikné Táborszki Anna vanyarci lakos volt, aki délelőtt a kisebbekkel (10 fő) foglalkozott. Segítőtársa Valent-Hódi Mihály, neves vanyarci származású festőművész foglalkozott a nagyobbakkal (7 fő) délután. Volt üvegfestés, tájképfestés, perspektivikus ábrázolás; az ott megjelent gyerekek örömmel alkottak. A táborban beszélgettünk Valent Mihállyal.
-Mi volt a tábor célja?
A tábor megszervezésének célja az volt, hogy a gyerekeket a művészetre szoktassuk, lehetőleg minél korábban. Mivel vidéken a rajzoktatás nem biztosított, a táborral igyekeztünk ezt pótolni, még ha kis mértékben is. A nagyokkal való foglalkozás közben észrevehető volt, hogy nem tanultak rajzolni. A legfontosabbaknál kezdtük, mint például a perspektívával való ismerkedés. Az első nap vékony és gömbölyű korsókat hasonlítottunk össze. Természetesen kevés a 3 nap, de lehet, hogy megkedvelik. Ha látnak majd egy kiállítást, talán máshogy tudják értékelni, látni. A nagyobb gyerekek először megmutathatták, mit tudnak rajzolni, majd csendéletfestéssel folytattuk. A második napra saját maguk jelöltek ki feladatot, fák és tájrészletek festése. A lényeg, hogy ez ne csak másolás legyen. Azért jó, hogy ők választhattak, mert nem szabad kényszeríteni őket semmire.
-Ki finanszírozta a tábort?
A tábor anyagi finanszírozását maguk a szervezők biztosították. Anninak voltak maradék festékei, vettünk papírt, színes ceruzát, ecsetet.
Jövőre is tervezik a tábor megrendezését?
Valószínűleg jövőre is megrendezésre kerül a tábor, reményeink szerint még több résztvevővel.
-Miért vállalta el a gyerekekkel való foglalkozást?
Ez a minimum dolog, mivel vanyarci származású vagyok. Sokszor töltöttem itt a nyarat, és megesett az is, hogy haza akartam szökni.
-Kérem, mesélje el a művészi életútját!
Művészi életutamat esti tanfolyammal kezdtem. 1956-ban külföldre utaztam, majd 2 év után dolgoztam.  Beiratkoztam a genfi főiskolára, amelyből később akadémia lett. Az ötödik évben a 23 emberből csak hárman maradtunk, én és még két lány végzett a festészeten, a többiek mást választottak. Az egyik lány még most is ott tanít. 1970-ben visszatértem Magyarországra. Svájcban általános művészetet tanítottam egy középiskolában.
-Vannak-e kiállításai Magyarországon?
Persze, hogy vannak. Az egyik ilyen kiállítás a Tisztelet a szülőföldnek című, ahol olyan művészek festményei, rajzai vannak kiállítva, akik magyarországi származásúak. Magyarországon 15 kiállításom volt. Svájcban általános művészetet tanítottam egy középiskolában. 5 évig a Koller Galériában (ami a várban található) dolgoztam együtt Szásszal, Vargával, Schéner Mihállyal. 3-4 munkám még ott van. A galéria a munkáimból 20-at eladott, sokat vittek ki Amerikába. Fóton (ahol élek) is megvásárolták a munkáimat, leginkább privát emberek.
-Van-e köztéri szobra kiállítva Magyarországon?
Igen, az 1956-os szobor a fóti templommal szemben található, az 50 éves évfordulóra készült egy szökőkúttal együtt. A szobor bárhol megállja a helyét, bárhová lehetne tenni az országban. A műemléktől is meg kellett kapnia a szoborra a jóváhagyást.
-Dolgozik-e jelenleg is valamin, vannak-e tervei?
Jelenleg is vannak terveim, mindig dolgozok valamin. Az egyik terv a vanyarci piactér díszítése egy szoborral és szökőkúttal. Olyan szoborral, ami emlékeztet valamire, ami Vanyarcon történt. Sok anyagot félretettem hozzá, ez lenne a felajánlásom. Valamint ezzel rónám le tiszteletemet, hiszen édesapám vanyarci volt.

Az ötletgazda-szervező élményei a táborról:

Nagyon nagy lelkesedéssel, izgalommal vártam a három napos képzőművész  tábort, melyet azért szerveztem, mert kíváncsi voltam érdekli-e a gyerekeket annyira a rajzolás, festés hogy ebből visszatérő nyári foglalkozás lehessen. A kis és nagy gyerekek bebizonyították, hogy érdemes velük foglalkozni, lehajolni hozzájuk. Lelkesedésükkel, kitartásukkal sok felnőtt példaképei lehetnének. Ebben a tikkasztó hőségben nem fogytak ki az ötleteikből. Köszönöm, gyerekek ezt a csodálatos három napot, amelyet ti tettetek  számomra a 2010. év legszebb három napjává!
Kulikné Táborszki Anna

Megkérdeztük a gyerekeket is

Matuch Nóra: Az üvegfestés tetszett a legjobban, galambot és kagylót festettem az üvegre, a kőfestés is tetszett. Eleve szeretek kézműveskedni. Jövőre is szívesen mennék, ha lenne. Jól éreztem magam a többi gyerekkel. A barátom a táborban Hugyecz Balázs volt. Nekem még követ is kerestek otthon, hogy tudjak mit vinni magammal.
Gyurcsik Niki: Jól éreztem magam, az üvegfestés nagyon tetszett. Sok osztálytársam is ott volt, így jól megvoltunk. Jövőre is szívesen mennék.
A táborban készült alkotások megtekinthetők lesznek a haluskafesztivál ideje alatt (2010. szeptember 11.) a Kossuth u. 37-ben. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak! (A táborról galéria a honlapon: http://gyongyhalaszok.hu/index.php?option=com_datsogallery&Itemid=49&func=viewcategory&catid=15)