Bejelentkezés

Keresés

(1839. 08. 19 - ?)

1839. augusztus 19-én született a Nógrád vármegyei Csehbereken. Tanulmányait Aszódon, Selmecbányán és Pozsonyban folytatta, majd 1859-től a jénai egyetemre iratkozott be a teológiai fakultás hallgatói közé.
1864-től irsai , 1866-tól haláláig miskolci lelkész.

A hegyaljai egyházmegye 1887-ben főesperesévé választotta, 1874-tól a tiszai egyházkerület jegyzője, majd 1890-tő1 püspöke volt, mely tisztében az 1895-ben életbe léptetett új egyházi törvénykönyv bevezetését követő lemondása után újraválasztották. Kezdettől választmányi tagja, 1904-től pedig egy évig elnöke is volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. A Magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet 1872-ben jegyzőjévé, 1886-ban pedig elnökévé választotta. A gyámintézet feladata részben a lelkészi özvegyek és árvák támogatása, részben a hátrányos helyzetű gyülekezetek és szórványok közegyházi felkarolása volt (a későbbiekben a szervezet - német mintára - Gusztáv Adolf svéd király nevét vette fel). Mint az intézet jegyzője kapott felkérést 1884-ben a szervezet történetének megírására A magyarhoni egyet. ev. egyházi gyámintézet múltja és jelene címmel (Miskolc, 1885.).
1855-ben Veres Pálné lánya, Szilárda 14 éves volt, Zelenka Páltól kapott zongoraleckéket. Zelenka szülei Vanyarcon éltek, a szünidőt ifjú korában mindig itt töltötte. Szilárda később így emlékezik meg róla: „Zelenka Pál, később ág. ev. püspök ifjú korában a szünidőket mindig szüleinél töltötte Vanyarcon, ilyenkor nekem adott zongoraórákat, mert kitűnő zongorázó volt. Gyermekkorában valami ruhát fejtve, az olló hegye egyik szemébe szaladt s azt kiszúrta. Szülői őt a papi pályára szánván, ez által tervüket teljesen meghiúsultnak vélték, mert a nép rendszerint nagyon sokat ad papjának külsejére. De Istennek útjai kifürkészhetetlenek! Belőle igen jeles lelkipásztor vált; előbb Székács mellett volt budapesti segédlelkész egy Győry után és kitűnő egyházi szónok volt, majd később elérte a legmagasabb polcot, melyet ev. lelkész elérhet: püspök lett és főrendiházi tag. Még más igen nagy kitüntetés is érte. Mint a tiszai kerület püspökét a német császár meghívta palesztinai útjára egyik kísérőjéül.”